kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Egy autómentes társadalom képei
Civilizációs menekültek

Többen vannak, mint hinnénk. Közöttünk élnek, köztünk járnak, talán egy nap összefutunk velük valahol az utcán vagy a közértben. Vajon kik ők?
Vannak köztük férfiak és nők, jól öltözött középkorúak vagy idősebbek, de lezser fiatalok is. Akkor talán társadalmi hovatartozásukról lehet felismerni őket? Arról sem igen: értelmiségiek, diákok, művészek, tehetősek, szegényebbek vegyesen. Mégis, mi a közös bennük? Az, hogy amerikaiak, de Európában vagy Ázsiában élnek. És ezen kívül még valami: ragyognak az örömtől, ha vonattal, villamossal utazhatnak, de érthetetlen módon a buszt, vagy a trolit is kedvelik. Minden alkalmat megragadnak, hogy kerékpározhassanak, és ami talán még furcsább: sétálni is szeretnek! És mindezekről nem tudnak leszokni. Ha felajánljuk nekik, hogy szívesen elvisszük őket kocsival: elsápadnak. Miért?
Egy középkorú amerikai hölgy jelenleg Hong-Kong mellett él. Néhány évvel ezelőtt azonban még Japánban dolgozott, és a munkája miatt nagyon sokat kellett vezetnie. Átlagosan 3 órát ült naponta a kocsiban, legtöbbször dugóban. Elmondása szerint sokáig őrölték az idegeit az autóban kényszerű várakozással töltött órák, de aztán megtanulta kezelni a helyzetet. Amikor huzamosabb időre leállt a forgalom, elfoglalta magát: olvasott, manikűrözte körmeit. Azonban ez a megoldás nem volt az igazi, ezért radikálisabbat választott: elköltözött Japánból Kínába, egy kis autómentes szigetre! Még nem tudja, ott marad-e végleg, és hol telepszik le legközelebb. Egyet azonban biztosan tud: hazájába, az Amerikai Egyesült Államokba nem megy vissza, ugyanis soha többet nem szeretne autófüggésben élni.
Egy fiatal amerikai lány története egészen más. Ő gyengénlátó. Ez az Államokban már önmagában is nagy baj, ő ráadásul makacsul ragaszkodott ahhoz is, hogy újságíró legyen. Szemproblémája ebben nem is jelentett akadályt, ellenben az a tény, hogy nem vezethet autót, igen! Mivel Amerikában jogosítvány nélkül nem tudott álláshoz jutni, elköltözött Európába, ahol valóra is váltotta álmát! Most Csehországban, Prágától nem messze él, és folyamatosan csodálkozik az új, számára eddig ismeretlen szabadságon: önállóan utazhat villamossal, busszal, vonattal anélkül, hogy rokonait vagy barátait kellene kérlelnie, hogy szállítsák. Egyelőre még csak ízlelgeti ezt az óriási mozgásszabadságot, ami hirtelen rászakadt, még nem szokta meg egészen, de egy teljesen új világ nyílt meg előtte!
A „kaliforniai csapat” – magamban így neveztem el őket – körülbelül fél tucat fiatal és középkorú kaliforniaiból állt. Bennük az volt a közös, hogy az amerikai társadalomban óriási fogyatékosságnak számító tulajdonsággal születtek: nagyon szeretnek kerékpározni. Rendkívüli módon csodáltam őket, mert ők nem menekültek át Európába, hanem kitartanak otthon, és hősiesen küzdenek álmaik megvalósulásáért: hogy a kerékpár természetes közlekedési eszközzé váljon Kaliforniában, és felszabaduljanak a kocsik egyeduralma alól. Mi itt Európában elképzelni sem tudjuk, hogy milyen lehet egy teljesen autózásra épült társadalom. Amerikában az, akinek nincs kocsija, vagy aki nem tud vezetni, mozgáskorlátozott, másodrendű állampolgár. Ott ugyanis a bevásárlóközpontokat, a külvárosokat, az üzleti negyedeket, a szabadtéri szórakozó központokat, tehát szinte mindent az autóhasználatra terveztek, így kocsi nélkül meg sem tud mozdulni az ember! A Hong-Kongban élő hölgyön, a fiatal amerikai lányon, és a kaliforniai kerékpárosokon kívül Berlinben több amerikait ismerhettem meg, akik Európába menekültek az autós civilizáció elől, és most boldogan élnek. Azt azonban csak találgathatjuk, hányan szenvednek az Egyesült Államokban az autók egyeduralmától.
A fenti esetek ismertetésére a 2004. július 18–25. között a berlini Humboldt egyetemen megrendezett „Az autómentes városok felé” című nemzetközi konferencián került sor.

Madarassy Judit


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.