A Zöldövezet Közhasznú Egyesület vezetője beszámolt a hírhedt Zuglói Zöldváros beruházásról. A XIV. kerületi Önkormányzat „munkahelyi” övezetből lakásépítési céllal „intézményi” övezetbe sorolt át egy több mint 2 hektáros területet, amelyet családi házas lakóterület vesz körül. A beruházó az intézményi övezet nagyobb beépíthetőségét kihasználva 679 lakást szándékozik itt építeni. A tervezési területet több részre osztotta, és külön-külön adja be az építési engedélyre vonatkozó kérelmet, hogy ne kelljen hatástanulmányt készítenie. Első lépésben egy hétszintes, 240 lakásból álló monstrum tömböt épített fel, amely szinte agyonnyomja a keskeny utca túloldalán álló egy-kétszintes családi házakat. Az egyesület szakmailag megalapozott panaszával a Közigazgatási Hivatalhoz fordult, de az elutasította a beadványát. Ezért az egyesület kénytelen volt beperelni a Közigazgatási Hivatalt. A felperessel egyetértő, pártatlan szakértői vélemény ellenére elvesztette a pert. Az ügy érdekessége, hogy az egyesület ellen hozott ítélet indoklása kimondja, hogy tulajdonképpen az egyesületnek van igaza.

A bővítés miatt fákat irtottak ki. A lehangoló küllemű, 5 emelet magas, dobozszerű építmény egész teret betöltő szélességében visszaveri a Füredi út hatalmas forgalmának zaját és légszennyezését a szemben lévő lakótelepi házsorra. A bővítés következtében a létesítmény forgalma is növekedett, a kamionos beszállítások a lakóházakkal szemben folynak. Az építkezés kímélet nélkül zajlott, figyelmen kívül hagyva az időkorlátozásokat és a pihenőnapokat. A társasházak hiába kérték a kerületi önkormányzat segítségét. A per jelenleg is folyik, most a bizonyítási eljárások vannak soron. Az első ítélet novemberre várható.

Pedig a szemközti tízemeletes ház egyik lakója sokat áldozott azokra a mérésekre, amelyek bizonyítják, hogy az üzlet tömege és forgalma észlelhető környezeti ártalmakat okoz.

Keresetünk tartalmának érdemi tárgyalására tulajdonképpen csak 2004-ben a harmadik kitűzött tárgyaláson került sor annak ellenére, hogy szakértőket és tanúkat vonultattunk fel annak bizonyítására, hogy a tervezett Duna-híd és budai oldali folytatása súlyos környezeti károkat okozna. Az első két tárgyaláson ugyanis az alperes és a beavatkozó Nemzeti Autópálya Rt. azt kifogásolta, hogy az 1999 novemberében benyújtott keresetünk valószínűleg egy nappal a rendeletben előírt határidő után érkezett meg a bírósághoz. Mikor végre a tartalmi tárgyalásra került sor, az alperes a témák egy részében (vízbázis) értetlenséget tettetett, a tervezett nyomvonal várható káros hatásaira vonatkozó, hét tanú által benyújtott leveleket pedig formai okokból kifogásolta.

A perek tanulságaként a tanácskozáson arra a következtetésre jutottunk, hogy nagyon fontos a stratégia, melyet a civil szervezeteknek követniük kell érdekérvényesítési törekvéseikben. Erre vonatkozóan Dr. Fülöp Sándor, a Környezeti Management és Jog Egyesület (EMLA) képviselője figyelmünkbe ajánlotta az ezzel foglalkozó őszinte, kudarcainkon érlelődött összeállítását: „Jogi, stratégiai javaslatok társadalmi szervezeteknek helyi környezetvédelmi problémák megoldásához.”

Dr. Deli Árpád, a Piliscsabáért Egyesület elnöke kifejtette: törekedni kell arra, hogy bejussanak a helyi önkormányzatok döntéshozó testületébe a környezetvédő szervezetek tagjai. Dr. Biczi Tamás a Tuzson ügyvédi irodától az IKEA perek tanulságai alapján figyelmeztetett minket arra, hogy a környezetszennyező tevékenységek folyamata közben a károsultaknak olyan naplót kell vezetniük és dokumentumokat (például fényképeket, videofelvételeket) összegyűjteniük, amely a bíróságon bizonyítékul szolgálhat.