kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Mit várhatunk a Kiotói Egyezmény életbelépése után?
Tartjuk a 2 fokot?

Oroszország ratifikálta a Kiotói Egyezményt, amely ezzel végre nyolc év után életbe lépett. Ennek a ténynek köszönhetően szinte minden érintett hirtelen felébredt álmából, és a formálódó kibocsátási engedélyek piacán lázas kereskedelem indult.
A kibocsátási egységek (szén-dioxid kvóták) ára jelenleg a tonnánkénti 10 eurót sem éri el, és valószínűleg nem is fog a közeljövőben 15 euró fölé emelkedni. Oroszország akkora felesleges kvótával rendelkezik (a kibocsátása még most is jóval a vállalásai alatt van), hogy ha azt mind piacra dobja, az árak még jobban leesnek. Az árcsökkenés persze az oroszoknak sem érdeke, hiszen ők hosszú ideig eladók lesznek a piacon. Kedvező fejlemény, hogy az Egyesült Királyságban az ipar egyáltalán nem kérdőjelezi meg az üvegházhatású gázkibocsátás korlátozásának szükségességét. Ott a vita csupán arról folyik, hogy vajon a célok eléréséhez melyek a legalkalmasabb lépések. Az Amerikai Egyesült Államokban pedig állami szinten várhatóak komolyabb lépések. Kaliforniának, amely gazdasági értelemben a legnagyobb állam, akkora súlya van, hogy ha ott szabályozzák például az autóipart, akkor az az egész földrészre kihat. A terminátornak, Kalifornia kormányzójának, Arnold Schwarzeneggernek pontosan ezek a céljai. Az autók kibocsátására vonatkozó szabályozást akarja megszigorítani. Amennyiben a legnagyobb tagállamban csak alacsony emissziójú autót lehet majd eladni, úgy az egész amerikai gépjárműipar kénytelen lesz ilyen autókat gyártani. Egyes cégek, látva a közeledő szabályozást, és nem utolsó sorban PR szempontoktól vezérelve, önkéntes lépéseket hajtanak végre kibocsátásuk csökkentésére. A DuPont cég például 65 százalékkal csökkentette kibocsátást, míg a British Petrol, a világ második legnagyobb olajcége a üvegházhatású gázok kibocsátását 10 százalékkal csökkentette úgy, hogy az neki nem került külön költségébe. Az energiahatékonysági beruházások és a jobb szervezés következtében ugyanis a megtakarítások visszahozták a ráfordításokat.1
A légi közlekedés kibocsátásai nőnek a legnagyobb ütemben, és ez fokozott mértékben hozzájárul az éghajlatváltozáshoz. A fapados cégek elterjedésével itthon is fokozottan számolnunk kell a problémával. A környezetvédők régóta szorgalmazzák, hogy a légi közlekedést is vonják be a kibocsátási jogok kereskedelmébe, azonban az Amerikai Egyesült Államok kormányának egyes tagjai el akarnak fogadtatni a nemzetközi Légiközlekedési Szervezettel (ICAO) egy olyan határozatot, miszerint a nemzetközi légi közlekedésre semmiféle adót, díjat vagy kibocsátási jogot nem lehet kivetni. Szerencsére az EU ennél már sokkal előrébb tart, komolyan fontolgatja a légi közlekedés „megzabolázását”, de kérdéses, hogy a végén kinek lesz erősebb a hangja. Ha végül sikerülne a repülésre is kiterjeszteni a rendszert, akkor a kibocsátási jogok kereskedelme már Európa határain is átléphetne.

_____________________________________
Adják-veszik a szén-dioxidot
Az EU-s széndioxid-kibocsátás kereskedelmi rendszerének talán egyik legfontosabb eleme a Nemzeti Kiosztási Terv (National Allocation Plan, NAP). Ez a terv tartalmazza, hogy az egyes országok miként kívánják megvalósítani az önként vállalt üvegházhatású gázkibocsátás-csökkentésüket. Az egyes nemzeti tervek plafonértékeket állapítanak meg az adott országok szennyezést kibocsátó ágazatai számára (energetika, fa- és papíripar, cementgyártás stb.). Ezek a plafonértékeket kibocsátási egységeknek (allowance) nevezzük. A kibocsátási egységek „kiosztása” meghatározza, hogy egy adott ágazat mennyi szennyező anyagot juttathat a levegőbe. Ha egy üzem többet bocsát ki, mint a számára kiosztott egységek nagysága, akkor a piacon vennie kell kibocsátási egységeket. Ha azonban kevesebbet bocsát ki, akkor a felesleges egységeit pénzzé teheti. A kibocsátási egységek szabadon adhatók, vehetők. A szén-dioxid kereskedelmi rendszerről részletesen írtunk 2004. májusi számunkban.
_____________________________________

Mit lép Európa?
Az Európai Tanács az idei tavaszi ülésén a következőt fogadta el: „az emberi eredetű éghajlati változások veszélyes mértékének elkerülése érdekében az átlagos globális felmelegedés ne lépje túl az ipari forradalom előtti szinthez viszonyítva a 2 Celsius fokot.”2 Ez világos beszéd. Azonban ha megnézzük, hogy az egyes tagországok milyen kiosztási terveket tettek le az EU asztalára, akkor sok esetben azt látjuk, hogy az éghajlatvédelmi célok messze elmaradtak a rövid távú gazdasági célok mögött. Az EU-ban a kibocsátás-kereskedelmi rendszer januárban indul. Az Európai Bizottság hamarosan elbírálja az egyes nemzeti kiosztási terveket.
Franciaország, Olaszország és Lengyelország olyannyira védelmébe vette saját iparágait, hogy ezen már csak az Európai Bizottság változtathat. A Bizottságnak megvan ugyanis a lehetősége, hogy káros állami támogatásnak minősítse és visszadobja ezeket a terveket, vagyis azt mondja, hogy az adott kormány beavatkozik az EU szabad piacába, ha saját állami pénzekkel támogatja a környezetszennyező ipart. Ez áll fenn ugyanis akkor, ha a kiosztásnál az egyes iparági szereplők több kvótát kapnak, mint amennyi nekik járna. Ilyenkor a szabad verseny is sérül, és az éghajlatvédelmi intézkedések is elsorvadnak.
Magyarország a Kiotói Egyezményben mindössze 6 százalékos üvegházhatású gáz kibocsátás csökkentést vállalt az 1985–87. évi szinthez képest. Ezt könnyűszerrel teljesíteni is fogjuk, ugyanis a rendszerváltáskor összeomló ipar önmagában „meghozta a kívánt eredményeket”. Ez a „szerencsés” helyzet azonban a következő évtized közepére (2014–2015-re) megszűnik. Mivel semmilyen szektorban nem lesznek megszorító intézkedések, ezért 2015-ig Magyarországon évente 2,44 százalékkal nőni fog a kibocsátás ahelyett, hogy csökkenne. Ez viszont azt eredményezi, hogy 10 év múlva Magyarországon is komoly kibocsátás-csökkentő intézkedéseket kell majd hozni, amelyeket a közlekedésre, a lakossági kibocsátásokra és a mezőgazdaságra is ki kell terjeszteni. Márpedig a jelenlegi kiosztási terv erről nem vesz tudomást.
A Levegő Munkacsoport képviselőjeként szeptember végén volt szerencsém részt venni az Éghajlatvédelmi Akcióhálózat (CAN-Europe) éves közgyűlésén, ahol megvitattuk, hogy milyen stratégiát kellene a környezetvédőknek követniük. Annyi világosan látszik, hogy nem túl jó ötlet a tagállamoknak szabad kezet adni a kiosztási tervek elkészítéséhez. A kiosztási terveket össze kell hangolni, hiszen minden országban ugyanaz a fő probléma: a kormányok féltik a hazai ipar versenyképességét.


_____________________________________
A szén-dioxid egyenértékes...
Az üvegházhatású gázoknak (CO2, metán, N2O, HFC-k, PFC-k, SF6, stb.) és az aeroszoloknak megpróbáltak közös mértékegységet alkotni az alapján, hogy mekkora az üvegházhatásuk. Ezt az értéket, azaz a közös nevezőt szén-dioxid egyenértékben találták meg, azaz széndioxidra vetítik a többi gáz hatását. Van, amelyik gáznak kisebb, van, amelyiknek nagyobb az üvegházhatása, mint a szén-dioxidnak, ám ezen értékeket átszámolják az úgynevezett szén-dioxid egyenértékes mértékegységre. Lásd a 11. oldal tetején lévő táblázat utolsó sorát.
_____________________________________

A legfontosabb üvegházhatású gázok és néhány jellemzőjük
(1 ppm = 10-6; 1 ppb = 10-9; 1 ppt = 10-12 térfogat arány)

Forrás: Fizikai Szemle 2002/9, Mika János: A globális klímaváltozásról

Miért sürgős mindez?

A WWF és a Wuppertali Éghajlati, Környezetvédelmi és Energia Intézet készülő közös tanulmánya bemutatja, hogy igenis megvalósítható 2020-ra a üvegházhatású gázok kibocsátásának 30 százalékos csökkentése (1990-hez viszonyítva). Ez egyébként elengedhetetlen ahhoz, hogy a felmelegedés ne lépje túl a két fokot. Ez a két fok az EU saját célkitűzésévé vált. Konkrét lépések viszont ezidáig nem történtek.
Nyolc nagyobb mélységű, átfogó éghajlati modell látott napvilágot a tudományos életben. Malte Meinshausen a Zürichi ETH Szövetségi Technológiai Intézettől a már említett CAN Europe megbeszélésen bemutatta, hogy az eddigi tudományos modellek összesítve mit mondanak. Megvizsgálták a jelenlegi állapotokat és bemutatták azokat az eszközöket, amelyek segítségével a környezetvédelmi célok teljesíthetők.
A legfontosabb kérdés, hogy a 2 fokos felmelegedés vajon milyen szén-dioxid szinthez kapcsolható, és mennyit nőhet a légkör szén-dioxid koncentrációja ahhoz, hogy a földfelszín az ipari forradalom előtti időszakhoz képest átlagosan legfeljebb 2 fokot melegedjen. (Az átlagos itt azt jelenti, hogy például hazánkban 3 fokos, a sarkokon 4, míg a trópusokon 1 fokos emelkedést eredményez.)
Az alábbi lévő ábra azt mutatja, hogy az eddigi 8 tudományos modell szerint a megduplázódó szén-dioxid egyenértékes szinthez mekkora melegedés tartozik. A kék (itt vastag pöttyös) mutatja az IPPC modelljét, a piros (itt vastag szaggatott) pedig a modellek átlagát.

A 11. oldal alján bemutatott ábra három forgatókönyve különböző szén-dioxid szintekhez tartozik. A 400-as azt jelenti, hogy a globális szén-dioxid egyenértékes koncentráció 400 milliomod részecske (ppm) szinten stabilizálódik. Ekkor 26 százalék az esélye annak, hogy nagyobb lesz a globális átlagos felszíni hőmérséklet emelkedése, mint két Celsius fok. Ennek a forgatókönyvnek sajnos nagyon kicsi az esélye, ugyanis most tartunk 370 ppm körül. Az ipari forradalom előtti szinthez viszonyított megduplázódáshoz az 550-es modell tartozik, és itt, mint az az ábrán is látható 84 százalék a valószínűsége, hogy a felmelegedés nagyobb lesz 2 foknál, akár a 7 fokot is elérheti.

Ahhoz, hogy a légköri szén-dioxid koncentráció (szén-dioxid egyenértékben) 400 milliomod részecske (ppm) körül stabilizálódjon, 2050-re 40 százalékkal kell csökkenteni a Kiotói Egyezményben meghatározott káros gázok kibocsátását az 1990-es évhez viszonyítva.
Sajnos Európa egyedül nem tudja megoldani a problémát. Az USA, a világ legnagyobb üvegházhatású gáz kibocsátója nem hajlik komolyabb lépésekre. Márpedig, ha a nagyhatalom emissziója a jelenlegi trendet követi, akkor nemhogy csökkenne, hanem nőni fog az újvilági kibocsátás. Amennyiben ezt, valamint a fejlődő országokat (elsősorban Kínát) is figyelembe vesszük, akkor az EU-nak 2020-ra 30 százalékkal, 2050-re pedig 75 százalékkal kell csökkentenie az üvegházhatású gáz kibocsátását. Ez nem lehetetlen. A Wuppertal-tanulmány jó alapot szolgáltathat majd a szükséges intézkedések meghozatalához.

1 The Economist, 2004. okt. 9., 64–65. oldal
2 „the Council [...] ACKNOWLEDGES that to meet the ultimate objective of the UNFCCC to prevent dangerous anthropogenic interference with the climate system, overall global temperature increase should not exceed 2şC above pre-industrial levels; [...]”
Spring European Council 2004, 25–26 March 2004, Doc 7631/04 (ANNEX), page 29

Életbe lépett a Kiotói Egyezmény
Miért volt szükség az orosz igenre?
Noha a kiotói jegyzőkönyvet 8 éves története során 104 ország ratifikálta, a globális fölmelegedéssel összefüggésbe hozott gázok kibocsátásának korlátozásáról intézkedő megállapodás egészen 2004. október 22-ig nem lépett hatályba. Ennek jogi feltétele ugyanis az volt, hogy a megállapodást legalább 55 olyan ország ratifikálja, amelyek együttesen a fejlett országok 1990. évi kibocsátásának minimum 55 százalékát adják. Az a 104 ország, amely idén októberig ratifikálta a megállapodást, a világ népességének kétharmadát képviselte ugyan, de az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásából csak 43,9 százalékkal részesedett. Oroszország viszont önmagában is az 1990-es kibocsátási szint több mint 17 százalékát képviseli, így az orosz megerősítéssel azonnal életbe lépett az egyezmény. A világméretű klímaváltozásról szóló ENSZ-keretmegállapodáshoz csatolt Kiotói Egyezményben 1997 decemberében 38 fejlett ipari ország kötelezettséget vállalt arra, hogy a 2008 és 2012 közötti időszakra az 1990-es szinthez képest átlagosan 5,2 százalékkal csökkenti az üvegházhatás kialakulásában szerepet játszó hat gázféleség, mindenekelőtt a szén-dioxid kibocsátását. Az Európai Unió és Ausztrália 8, az Egyesült Államok 7, Kanada és Japán pedig 6 százalékos csökkentést vállalt. Az Egyesült Államok három éve egyoldalúan felmondta ugyan a megállapodást – s épp ezért kellett a megfelelő mennység eléréséhez az orosz ratifikálás –, de az aláírók túlnyomó többsége továbbra is tartja magát a Kiotóban megerősített célokhoz. Az EU 2002-ben ratifikálta a jegyzőkönyvet.

Szabó Zoltán


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.