Brazília Acre nevű államában a fehér arany szinte az egyetlen megélhetési forma, ám a földbirtokosok a földspekulánsokkal karöltve kiárusítják a gumiültetvényeket, amelyeknek nagyobbik részét kiirtják, és ezáltal elveszik a parasztoktól a család fenntartásának lehetőségét.

1976-ban egy ifjú a gumiültetvények munkásaival együtt keményen küzdött az erdőirtások ellen. Megmozdulásaik az emberek tulajdonjogainak érvényesítéséért folytak. Ezt az ifjút Francisco Alves Mendez Filhonak, vagy közismertebb nevén Chico Mendeznek hívták, aki 1985 októberében megszervezte az első Gumiültetvénymunkás Találkozót, amelynek fő napirendi pontja a Gumiültetvénymunkások Nemzeti Tanácsának (CNS) megalakulása volt. Ettől kezdve a „gumi-munkások” Chico Mendez vezetése alatt sorra leplezték le az országon belüli és nemzetközi visszásságokat. A bennszülött lakosság és a gumiültetvények dolgozói közösen fogtak össze az esőerdők védelméért és a kitermeléstől védett gumiültetvények kijelöléséért.

1987-ben az Egyesült Nemzetek tagjai találkoztak Mendezzel Xapuriban, ahol láthatták azt az erdőpusztítást, amelyet a gumikitermelők nemzetközi befektetésekből finanszíroztak. Két hónappal később Chico Mendez az Amerikai Egyesült Államok Szenátusához, valamint az egyik finanszírozó bank ellen fordult vádjaival. Harminc nap múlva az ilyen nagy környezeti pusztítással járó projektek finanszírozását felfüggesztették. A helybéli gazdák és a politikusok viszont az ország haladásának akadályozásával vádolták meg Mendezt. Hónapokkal később Chico Mendez különféle nemzeti és nemzetközi díjakat kapott, majd sorozatos halálos fenyegetések után 1988. december 22-én otthonának ajtajában meggyilkolták. A 44 éves Chico feleségét, Ilsamar Mendezt és két gyermekét, a kétéves Sandinot és a négyéves Elenirát hagyta hátra. Életéről film készült, amelyet „Lassú tűzön” címmel Magyarországon is bemutattak.