Amerikai kutatók az 1990-es évek elején az arizonai sivatagban nagyszabású kísérletbe fogtak. Több mint 1 hektáros, a külvilágtól teljesen elzárt, üveggel borított építményt létesítettek. A Bioszféra 2-nek elnevezett rendszer 7 élőhelyet (sivatagot, szavannát, mocsárvidéket, esőerdőt, óceánt, intenzíven művelt agrárterület és emberi élőhelyet) mintázott. A több mint 200 ezer köbméteres, több ezer fajjal betelepített épületet belülről 8 ember „felügyelte”. A kísérlet célja a földi rendszerek jobb megismerése volt. Arra is keresték a választ, hogy képesek vagyunk-e létrehozni egy ökológiailag működőképes rendszert más bolygókon.

A kísérlet kudarcba fulladt, alig több mint egy év után az oxigén koncentrációja 21 százalékról 14 százalékra csökkent, ezért oxigén bejuttatására volt szükség. Kisebb mértékben növekedett a nitrogénoxid és a szén-dioxid koncentrációja is, ez utóbbi gáz aránya nagymértékben ingadozott a nap- és évszakok függvényében.

Az eredetileg bevitt rovarfajok kétharmada kipusztult, a megporzást segítő fajok teljesen kivesztek. A vizsgálat alatt néhány faj, például a kúszónövények és egyes csótány- és hangyafajok, igen sikeresen terjeszkedett.

Az egyre mostohább körülmények miatt a bent élő emberek 2 év után kiköltöztek, napjainkban a komplexum részben látogatható. A tapasztalt napi szén-dioxid koncentráció ingása felveti a kérdést, hogy a szobánkba zsúfolt túl sok nagytermetű növénynek káros hatásai is lehetnek, hiszen éjjel az emberhez hasonlóan azok is oxigént vesznek fel a levegőből szén-dioxid kibocsátása mellett.