kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Junk Mail és társai
Junk Mail és társai
„Soxor csókol” Woloszyn


Szórólapok, reklámanyagok kilószám a kezembe nyomva, a postaládába gyömöszölve. Üzenet a rögzítőmön a legújabb, fantasztikus mobil tarifaajánlatról, kiirthatatlan spam-ek az e-mailjeim között. Ha akarom, ha nem „soxor csókol” Piotr Woloszyn Lengyelországból, és megrendelhetem a legújabb Viagrát fél áron. Persze a mérgem legtöbbször szegény magyar dílereken töltöm ki, akik éhbérért mínusz 10 fokban is az utcán osztogatják a végkiárusítás, esetleg a nyelvtanfolyamok szórólapjait vagy ledarálják telefonon a kötelező reklámszövegeket. Azok dühítenek fel legjobban, akik közvélemény-kutatásnak álcáznak egy reklámkampányt vagy nyertesnek szólítanak. Pedig nem ők tehetnek róla. Nincs szabályozva, ki, mivel traktálhat bennünket. Ha akarnám, szórólapokon én is eladásra kínálhatnám használt fogtömésemet, beterítve vele az egész várost vagy legalább is a fogorvosi rendelők környékét.
A legcsúnyább az a dologban, hogy a cetliosztogatók a pszichológiai hadviselés előretolt katonái, hiszen hadvezéreik (a bolttulajdonosok, multinacionális nagyvállalatok PR vezetői) azt használják ki, hogy az emberek szánalomból elveszik a reklámpapírjaikat, mert tudják, hogy munkanélküliek, szegény emberek a megélhetésükhöz szükséges pénzmorzsákat keresik meg az aluljárókban, és kevesebb az órabérük, mint a mellettük ücsörgő koldusoknak, bolyongva kéregető hajléktalanoknak.

Az Astoria melletti aluljáróban megkérdeztem egy 55 év körüli, ősz hajú, a 80-as évek divatja szerint csinos hölgyet, hogy mennyit keres. Óránként 350 forintot – mondta készségesen. Kiderült, hogy két diplomás nyelvtanárral állok szemben, aki betegsége miatt nem taníthat, de szívesen egészíti ki a rokkantnyugdíját a szórólapozásból származó keresettel, és ráadásul nyelvtanulásra buzdítja a fiatalokat. Állítása szerint a nyelviskolának négy saját cetlizője van, akik 4 illetve 8 órában terítik a szórólapokat, sőt a suli most elvállalta egy aerobic szalon reklámozását is, ám ő ezt etikai okokból elutasította.
Elköszöntem, majd miután kiverekedtem magam a metrós cetliosztogatók köréből, és illedelmesen leráztam a telemarketinges hölgyeményt, akkor ott kiabáltak rám a tűzfalakra felkúszott arany csirkék, csillogó fogú mobilhasználók. A villamoson kifüggesztett reklámból megtudtam, hogy öltöny-kiárusítás van, és ha hirtelen meghíznék, akkor is találnék magamnak XXXL-es tunikát a dundi-boltban. Hazaértem, a postaládából rám dőlt a színes-szagos fogyasztói társadalom papírlenyomata: a multik prospektusai, pedig direkt van kint van egy tároló a reklámanyagoknak. Konstatáltam, hogy már megint bejutottak a reklámkommandósok, mert ők is elszánt katonák, akik kétkerekű kézzel húzott harckocsijukkal járják a várost. Az egyik megbízójuk honlapján meg is találtam a hadparancsot: „Minden levélládába kötelező szórólapot tenni, a teli levélládákba is! Két ház között lévő kisebb üzletek és cégek levélládájában is el kell helyezni a szórólapot. Ha nincs, be kell vinni, és le kell tenni az első adandó helyre. Ha zárva van, be kell dugni a rács mögé, vagy, éppen ahová lehet. A bejutás úgy történik, hogy kaputelefonon fel kell szólni valamelyik lakónak és udvariasan bemutatkozva be kell kéretszkedni. Három lehetséges eset van: a., Beengednek. b., Elutasítanak. Ha elutasítanak, nem vitatkozunk, elköszönünk és megpróbálkozunk mással. c., Azt mondják, tegyük a gyűjtőbe. Erre az a válasz: elnézést, de utasításba kaptuk, hogy csak levélládába tehetjük.”
Ahogy a szórólapos néni is megtalálta a küldetését, nekik is találtak a munkaadóik, amellyel vígasztalódhatnak, ha a sok goromba lakó elzavarná őket:
„Foglalkozzunk azokkal, akik alig várják, hogy megkapják a kedvenc szórólapjukat. Azokkal, akik képesek még reklamálni is, ha elmarad. A szórólap látványos, pénzt lehet megtakarítani, szükségletet elégít ki. Olyasmit nyújt, amire a célcsoportja vágyik és ha még vásárlásra is tudja buzdítani, máris megnyert egy vevőt.”

Így van ez. De nézzük meg a másik oldalt. Több civil szervezet épp a fogyasztói társadalom rosszul beidegzett szokásai ellen küzd. A szemétposta (Junk Mail) ellen több kampány is született. Legutóbb a Reflex Egyesület adott ki egy matricát, amelyet a postaládára érdemes ragasztani. De a Hulladék Munkaszövetség (HUMUSZ), a Tudatos Vásárlók Egyesülete is folyamatosan igyekszik felvilágosítani a lakosságot. A világosítás itt most szó szerint értendő: a reklámhadjáratok nyomán kialakult köd eltávolítását. Ilyen ellenkampány volt például tavaly, amikor a HUMUSZ 21 környezetvédő szervezettel karöltve a Pepsi bojkottjára szólította fel a lakosságot, mert a cég kivonta a forgalomból visszaváltható üvegeit, sőt erőteljes reklámkampányt indított az eldobható üvegek népszerűsítésére. A NestLÉ csokióriás fondorlatai ellen már a 70-es években indultak bojkottok. Az első megmozdulásokat az az agresszív bébitápszer kampány váltott ki, amely a cég tápszereit ajánlotta az anyatej helyett. A Nestlé (Nescafé, Nesquick és Nestea) arcátlan, főleg az anyák és gyermekek befolyásolására irányuló reklámhadjáratai folyamatosan éberen tartják az aktivistákat. Nemzetközi szinten az Adbusters, a NoLogo és más fontos szervezetek, kiemelt eseménye a Ne Vásárolj Semmit Nap, amelyet november utolsó péntekén tartanak az egész világon. A http://www.boycottwatch honlapon megtalálható a világ összes bojkott-felhívása.
A hivatalos szervek közül mások mellett a Gazdasági Versenyhivatal vigyáz a fogyasztók érdekeire. Tavaly például 30 millió forintra bírságolták a Zott Hungária Kft.-t, mert „a Jogobella termékek joghurt jellegét hangsúlyozó televíziós reklámok nem adtak tájékoztatást arról, hogy azonos csomagolásban különböző termékek, joghurtok és joghurtnak nem minősülő joghurt alapú gyümölcsdesszertek kerülnek forgalmazásra”. A Henkel is így járt. 14 millió forintjába került az, hogy nem tudta bizonyítani, hogy a Persil hatékonyabban tisztítja a foltokat, mint másfajta mosóporok. Ez egy nagyvállalat számára körülbelül egy gombóc fagyi ára, a bírság összegének sokszorosát költik el a megtévesztő reklámkampányra.
Alapelv, hogy amit a törvény nem szabályoz, azt szabad. A vállalkozóknak pedig megéri gyártani a szemétleveleket. Árlisták alapján kiszámítottam, hogy 5000 darab, matt A/5-ös szórólap mindössze 25 ezer forintba kerül, az igényesebb fényes műnyomó kinyomtatása 35 ezer forintba. Ez még a legkisebb butiknak is megéri, nehogy lemaradjon a szomszédos cipőbolt mögött, nemhogy a nagy áruházláncoknak, akik a több 10 millió forintba kerülő televíziós kampány helyett választják postaládánk elleni hadviselést, teletömve a kukáinkat is. Az e-mail-en érkező szemétlevelek (spam) pedig ingyen feladhatóak. Majdnem elfelejtettem: Woloszyn ma is üzent, Önöket is soxor csókoltatja.
___________________________
Hova fordulhatunk?

A Gazdasági Versenyhivatal alapvetően a piaci verseny felügyeletét látja el, fellép a fogyasztók bárminemű megtévesztése ellen. A fogyasztó félrevezetésének minősül például, ha valótlanságot állítanak a termékről, vagy valós tényeket állítanak ugyan, de megtévesztésre alkalmas módon. Gyakori példa erre, amikor a termék előállítója úgy hirdeti termékét, hogy az „a legjobb”. A fogyasztó megtéveszthető azzal is, ha az eladó, forgalmazó lényeges körülményeket hallgat el: például a termék nem felel meg az egészség- vagy környezetvédelmi előírásoknak; a termék használata a szokásostól eltérő körülményeket, vagy a szokásostól eltérő feltételek megvalósítását, esetenként drága kiegészítő berendezés megvásárlását igényli.
Megtévesztésnek minősül az is, ha a kereskedők előnyös vásárlás hamis látszatát keltik, például akciót hirdetnek, ugyanakkor a terméket az eredeti áron kínálják. Ilyen esetek előfordulhatnak az akciókat hirdető katalógusokban, vagy amikor a termék egy részét „ingyen” vagy „ajándékba” kínálják – ha jobban utánaszámolunk, lehet, hogy még többe is kerül, mint eredetileg.
Megtévesztő reklámok ellen írásban lehet bejelentést tenni a bejelentő nevének, elérhetőségének, valamint a bepanaszolt cég nevének és címének megadásával, a sérelmezett magatartás leírásával és a bizonyító dokumentumok – például az akciós újság vagy reklám – másolatának benyújtásával.
_________________
A reklámtörvény előírásainak megsértése esetén a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség megyei kirendeltségeihez lehet fordulni. A 1997. évi LVIII. törvény a gazdasági reklámtevékenységről tiltja például a megtévesztő és burkolt reklámokat, korlátozza a gyerekeknek szóló reklámokat, az alkohol és dohánytermékek hirdetését, a gyógyszerek reklámozását.
Tilos például olyan reklámok közzététele, amely a gyermek- és fiatalkorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődését károsíthatja, különösen, ha a reklám erőszakos vagy a szexualitást hangsúlyozó helyzetben mutatja be őket.
Eljárást a fogyasztóvédelmi felügyelőségeknél az kezdeményezhet, akinek a kifogásolt reklám sérti az érdekeit. Amennyiben a panaszt jogosnak találják, betilthatják a reklámot, és bírságot is kiszabhatnak. A Megyei Fogyasztóvédelmi Felügyelőség döntése ellen fellebbezni a Főfelügyelőséghez lehet.

Varga Judit


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.