A Tisza hullámterében a mai természetvédelmi problémák főként a múlt századbeli folyószabályozásra vezethetők vissza. Az árterületeket drasztikusan csökkentették, csak a folyó és a gátak közötti keskeny hullámtér maradhatott meg. A növénytermesztés területigénye is megnőtt: a szántógazdálkodás és a faültetvények nagy területeket foglalnak el, és vegyszerigényük miatt mind a hullámtér, mind a folyó szennyezését okozzák. Az egész Alföld vízgazdálkodása jelentősen megváltozott, ami a mezőgazdaságot is nehéz helyzetbe hozta, holott pont ez volt az egyik fő érv a beruházások megvalósítása mellett. Az emberi tevékenység egyik, az utóbbi évtizedekben jelentkező következménye az idegenföldi, agresszíven terjeszkedő növényfajok megjelenése. A Tisza hullámterében a legtöbb problémát a gyalogakác (Amorpha fruticosa) nevű cserje, az amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) és a zöld juhar (Acer negundo) okozzák, mégpedig úgy, hogy kiszorítják a hazai vegetációt.

Mára bebizonyosodott, hogy piaci viszonyok között nem jövedelmező sem a hullámtéri, sem a belvizes területeket szántóként alkalmazni, és hogy az árvízi biztonság megteremtéséhez a tavaszi víztöbblet elhelyezése a megoldás. Európa-szerte túltermelés van, ezért is érdemes volna átalakítani a szántókat. A folyó és a vízjárta területek sokféle haszonvételi lehetőséget kínálnak, ilyen például a halászat, a nádtermelés, az ártéri gyümölcsök termelése, a legeltetéses állattartás, a kosárkötés vagy a gyékényfonás.

A WWF Magyarországnak a Közép­Tiszai Tájvédelmi Körzet területén folyó munkája egyike azon két hazai projektnek, melyek elsőként nyerték el az Európai Unió LIFE Nature programjának támogatását. A WWF Magyarország célja, hogy a kiválasztott mintaterületeken megvalósítsa és bemutassa, hogyan illeszthető egymás mellé a természetvédelmi célú élőhely-rehabilitáció és a terület adottságaira építő tájhasználat. Ahol lehetett, helyi kezdeményezést karoltunk fel a helyi önkormányzat, vállalkozók és gazdálkodók bevonásával.

A LIFE Nature projekt keretében négy modellterületen folyik élőhely-rehabilitációs beavatkozás és fenntartó jellegű gazdálkodás.

A hullámtérben az élőhely-rehabilitáció a legtöbb esetben vízvisszatartást jelent annak érdekében, hogy az emberi beavatkozások következtében kiszáradt területeken ismét kedvező feltételeket találjanak az árterekre jellemző fajok. A tájhasználati módok átalakítása is fontos része a projektnek.

Nagykörű térségében a kubikgödröket olyan rendszerré szeretnénk kapcsolni, mely lehetővé teszi az áradás vizének szabályozott megtartását és egyúttal kapcsolatot teremt az élő folyóval. A kubikgödör hajdani építőanyag-nyerőhelyen maradt mélyedés. Ezekben a víz összegyűlik, ezért itt a halivadékok jól fejlődhetnek, majd leengedéskor a zsilipen keresztül a Tiszába juthatnak, a méretes halakat kifogva pedig a lakosság is jövedelemhez jut. A rehabilitált kubikgödrök között vannak olyanok, amelyek nincsenek a rendszerbe kötve, ezek a madaraknak szolgálnak táplálkozóhelyül. A gödrök között jellegzetes formára nyírott fűzfák állnak. Ágaikat a törzs közelében rendszeresen visszavágják, így sűrű, gömbölyű koronájú fákat alakítanak ki, amelyek kiváló hullámtörők. A kubikerdők a töltés védelmét is szolgálják, és az öreg, odvas botoló füzekben számos odúlakó madárfaj költ. A terület jellemző botanikai értéke a tavasszal és nyár elején virágzó debreceni torma (Armoracia macrocarpa), a nyári tőzike (Leucojum aestivum), valamint az ősszel virító tisza-parti margitvirág (Chrysanthemum serotinum). A kubikokban élő és szaporodó halak közt megtalálhatóak őshonos halfajaink: a lápi póc (Umbra krameri), a réti csík (Misgurnus fossilis), a folyami géb (Gobius fluivatilis) és a csuka (Esox lucius).

A Nagykörűnél található Tóalja – mint a neve is elárulja – egy tó a hullámtérben, melyet a Tisza táplál egy fokon keresztül. A fok olyan természetes vagy mesterséges csatorna, mely a folyótól távolabbi területek vízellátását biztosítja. A folyószabályozás előtti időkben az emberek tudatosan nyitották­zárták a fokokat, hogy a hasznos vizet megfelelően irányítsák a területen. A Tisza szabályozásakor a Tóalját vízzel ellátó Anyita­fok és vízrendszere a hullámtéren maradt, de nem működhetett a megépült nyárigát miatt. A területet szántóföldként igyekeztek hasznosítani, de a nedvesebb időszakban rendszeresen megjelenő víz tönkretette a vetéseket. Az utóbbi évek árvizeinek köszönhetően a mélyületben helyreállt az egykori Anyita-tó, és a modernkori természetidegen gazdálkodás végképp ellehetetlenült. A rehabilitáció lényege, hogy a régi csatornákat felhasználva a terület szabályozott vízellátását biztosítsuk. A mintegy 100 hektáros területen a mozaikosság elősegítésére füzeket és extenzív gyümölcsfajtákat telepítettünk. A gyep természetes állományának megőrzését magyar szürkemarhák legeltetése biztosítja.

A Tiszajenő határában elterülő Nagyrét egy 200 hektáros gyepterület. A gyep nagy részén a felszíni szintkülönbség nem több, mint 20–40 centiméter, de ez is elegendő a nedves gyep mozaikosságának kialakulásához. A fokozatos kiszáradás miatt a mélyebb fekvésű területeken nedvességkedvelő növényfajok élnek.

A rehabilitáció során a Tisza áradásának vizét néhány hétig visszatartva kedvező élő­ és táplálkozóhely keletkezik például a parti és gázlómadarak számára. A víz levonulása után kaszálással és szürkemarhák legeltetésével kell megőrizni a gyep természetes állományát. A terület állapotának javulását a földön fészkelő madárfajok, például a piroslábú cankó (Tringa totanus), a nagy goda (Limosa limosa) és a haris (Crex crex) állományának stabilizálódása, új fajok megjelenése, valamint a réten rendszeresen megjelenő kócsagfélék és a fekete gólya fogja jelezni.

Tiszakürt határában található egy 32 hektáros védett, enyhén szikes hullámtéri gyep, melyet éveken keresztül elhanyagoltak. Közvetlen mellette húzódik egy 12 hektáros telepített nemesnyáras, mely a számára kedvezőtlen adottságok miatt csak sínylődik. A terület vízellátottsága megfelelő, beavatkozást nem igényel. A rehabilitációs munka során megszüntettük a nemesnyárast. Helyén a visszagyepesedés elősegítésére egy helyi gazdálkodó szürkemarhák legeltetésébe kezdett, és már az első években szép eredményeket ért el a gyalogakác visszaszorításában.

Tiszakürt határában található egy 32 hektáros védett, enyhén szikes hullámtéri gyep, melyet éveken keresztül elhanyagoltak. Közvetlen mellette húzódik egy 12 hektáros telepített nemesnyáras, mely a számára kedvezőtlen adottságok miatt csak sínylődik. A terület vízellátottsága megfelelő, beavatkozást nem igényel. A rehabilitációs munka során megszüntettük a nemesnyárast. Helyén a visszagyepesedés elősegítésére egy helyi gazdálkodó szürkemarhák legeltetésébe kezdett, és már az első években szép eredményeket ért el a gyalogakác visszaszorításában.

Siposs Viktória
Tisza programvezető
WWF Magyarország