Egy madárfajok agytérfogatát vizsgáló friss tanulmány szerint a legnagyobb agya az otthon maradó fajoknak van, míg a legkisebb aggyal a „hosszútávrepülők” rendelkeznek. A barcelonai Independent Egyetem kutatói 134 európai, skandináviai és nyugat-oroszországi madárfaj agytérfogatát és táplálékszerző viselkedését figyelték meg. Azt találták, hogy a lakóhelyükön telelő madarak leleményesebbek a táplálkozás terén. Egy agyafúrt feketerigó például gallyakkal söpörte el a havat, miközben élelmet keresgélt, egy süvöltő pedig – magevő madaraknál meglehetősen szokatlan módon – elhullott csirkék és kacsák húsát csipegette. A nem költöző madarak átlagosan négyféle táplálékszerző módszert használnak, a közelre vándorlók három-, a Szaharán túlra költözők pedig csupán egyfélét. Az evolúció során a keresgélésben találékonyabb fajok minden bizonnyal jobban alkalmazkodtak a mérsékelt öv változékony éghajlati körülményeihez, míg a kevésbé rugalmas ősök fokozatosan áttértek az évente kétszeri vándorlásra.

A civilizát ember ellenben épp rugalmasságára hivatkozva vált mobillá, gyorssá. A mai társadalomban minél fifikásabb valaki, annál kényelmesebben jut pénzhez, azaz élelemhez és annál mobilabb lehet.

A 21. század embere egyre többet utazik, egyre gyorsabban dolgozik, még a beszédsebessége is nőtt. Mozgásban tartja a teljesítménykényszer, a technika vívmányai és az élet rövidségének az érzete, amely azt diktálja, hogy minél rövidebb idő alatt minél többet gyűjtsön össze az anyagi javakból és a személyes élményekből. Ezért, ha már a vállalat kisajtolt belőle mindent, végigloholja Európát, kiruccan a Maldív-szigetekre, ahol épp olyan komfortban szeretne élni, mint otthon.

Hazaérve autóba ül, hogy elszigetelődjön a városi bűztől, a nyári hőségtől és az idegen emberektől, mert így érzi biztonságban magát. A város másik végébe jár bevásárolni, víkendházat vesz, hogy valahol hallgathassa a csendet és élvezhesse a természetet, amiből kiszakította magát. Mintha épp szemben haladnánk az evolúcióval.