kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Fehér gólyák a klímaváltozás tükrében
Madárvonulás

A történelem folyamán sokan próbáltak magyarázatot találni a madárvonulás jelenségére, ám a mai napig sok kérdés maradt megválaszolatlan. A legizgalmasabb kérdéseket a nagy távolságon vonuló fajok vetik fel, amelyek a költő- és a telelőterületük között sok ezer kilométert tesznek meg. Vajon az éghajlatváltozás, az elsivatagosodás milyen hatással lesz az állományukra?

Az Európa és Afrika közötti vonulási rendszer egyik legfontosabb problémaköre a Szahara, mint hatalmas ökológiai akadály leküzdése. Azoknak a madaraknak, amelyek a Szaharától délre eső területeken telelnek, tulajdonképpen étlen-szomjan kell átrepülniük azt a mintegy 5000 kilométeres távot, amely a Földközi-tenger partjaitól a Száhel övezetig terjed. A kis termetű énekesmadarak egy része, mielőtt vállalkozna e nagy szakasz átrepülésére, jelentős mennyiségű zsírt halmoz fel, testtömegük akár kétszeresére is növekedhet. Ezt a zsírt repülés közben elégetik, mint valami üzemanyagot. Azok a területek tehát, ahol a vándormadarak zsírt tudnak magukhoz venni, kulcsfontosságú szerephez jutnak a fajok túlélésében. Esetünkben ezek ősszel a Mediterráneumban, tavasszal pedig a Száhel-övezetben találhatóak. Amennyiben ezekkel a területekkel éghajlati problémák lépnek fel, és nem megfelelő a táplálékellátottság, kritikus helyzet állhat elő a fajok túlélése szempontjából.
Tanulmányok kimutatták, hogy erős összefüggés van a telelőterület adott évi állapota és a telelésről visszatérő madarak száma, azaz az éves túlélési ráta között. Ez az összefüggés ismert a fehér gólya, a vörös gém, a foltos nádiposzáta és a partifecske esetében. Egy-egy kedvezőtlen száraz év után kevesebb madár tér vissza Afrikából. Ez alapvetően nem lenne probléma, mert az egyes populációk számának ingadozása természetesnek tekinthető. Ám ha a száraz évek egyre gyakoribbak, a száraz területek kiterjedése pedig folyamatosan növekszik, akkor a telelőterületeken és a vonulás pihenőhelyein nem lesz megfelelő mennyiségű táplálék, ezért jóval nagyobb arányban pusztulnak el a madarak a hosszú út során. Ez akár az állomány összeomlásához vezethet.
Az idei év madárpusztulásai
2004–2005 tele az elmúlt évtizedek egyik legszárazabb periódusát hozta a Szaharától délre eső Száhel-övezetben. A tavasz folyamán azt tapasztalhattuk, hogy sok hosszú távú vonuló érkezése későbbre tolódott, és kevesebb madár érkezett a szokásosnál. Országszerte üres fészkek látványa tette egyértelművé, hogy a gólyákkal valami gond van.

A június-július folyamán több alkalommal beütő hideg időjárás és a jelentős mennyiségű, rövid időszak alatt lezúduló csapadék sok faj költését tette tönkre. A korán költő, illetve védett fészkelőhellyel rendelkező fajok esetében ez nem okozott problémát, azonban a gémféléknél, a gólyáknál, a fecskéknél és a nádiposzátáknál jelentős pusztulást tapasztaltunk.
Egyes fajoknál, például a fehér gólya esetében a hideg és a csapadék miatt a fiókák kihűltek és elpusztultak, míg másoknál – amelyek repülő rovarokkal táplálkoznak – valószínűleg a táplálékhiány miatt pusztultak el a kicsinyek, és esetenként az öreg madarak is.
Nem tudjuk, hogy ezeknek a szélsőséges időjárási eseményeknek milyen összefüggései vannak a globális éghajlatváltozással, de érdemes figyelembe vennünk, hogy amennyiben a madarak költési időszakában rendszeressé válnának a hasonló időjárási események, akkor annak jelentős kihatása lehet a hazai madárállományok összetételére.
A gólyafelmérés
A fehér gólya állományfelmérése több mint 60 éve folyik. Az énekesmadarakról a Mindennapi Madaraink Monitoringja (MMM) és a madárgyűrűzési programok adnak információkat, amelyek évtizedek óta állandó módszerekkel működnek az „Actio Hungarica” madárvonuláskutató hálózat és a 2004-ben indult CES (állandó ráfordítású helyek) program keretében.
Hazánk II. világháború előtti, mintegy 15–16 ezer fészkelőpáros gólyaállománya a háború végén a felére esett vissza. A csökkenés a hatvanas évek végéig tartott. Azóta 4800–5600 között ingadozik a fészket foglaló párok száma. Kivétel volt az 1997. év, amikor a tavaszi vonulás kedvezőtlen időjárása miatt négyezer párnál is kevesebb fészkelt Magyarországon.
Az első országos akció a fehér gólya védelmében az 1941-ben Homonnai Nándor által szervezett fészekszámlálás volt. A felméréseket a világháború után a Madártani Intézet, 1974-es megalakulása óta a Magyar Madártani Egyesület (MME) szervezi hazánkban, több száz önkéntest bevonva a programba. Országos gólyafelmérésekre 1958 óta 5 évente kerül sor. Ezek elsődleges célja, hogy pontos képet adjanak a fészkelő gólyaállomány alakulásáról és a madarakat veszélyeztető tényezőkről. Adatokat gyűjtenek a fészek földrajzi elhelyezkedéséről, egyedi paramétereiről (milyen alapra és mikor készült, van-e fészektartó stb.). Figyelemmel kísérik az adott évben kikelt és kirepült fiókák számát. Az idei évben indult az MME új honlapja (www.golya.mme.hu), amely adatbázist tartalmaz a hazai fehér gólya fészkekről, és így segíti a felmérést és a védelmi munkákat. A megfigyelők az oldalon fel is tölthetik az adatokat.
A fehér gólya esetében remény van arra, hogy a 2004. év kiemelkedően jó szaporulata 2006–2007. folyamán költeni kezd, és képes lesz az idei, rossz évet ellensúlyozni.
Halmos Gergő
További felvilágosítás:
http://www.mme.hu; http://www.golya.mme.hu
Kapcsolódó anyagunk:
Ritka, mint a fehér gólya, Lélegzet, 2004. július-augusztus

______________________________-
Madárgyűrűzés
A jelölőgyűrű a madarakra fiókakorban vagy már kifejlett korban kerül. A gyűrűzés, a kor, illetve az ivar megállapítása után a megjelölt madár ismét szabadon folytathatja megszokott élettevékenységét. Minden jelölőgyűrűn található egy felirat, amely az adott ország kódját jelöli – ez Magyarországon: „BUDAPEST”– és egy sorszám.
Ha ön valahol egy meggyűrűzött madarat talál, vagy valamilyen megkerülési információ jut a tudtára, azt jelezze a Madárgyűrűzési Központnak. A következő adatokat jegyezze fel: a jelölőgyűrű felirata és sorszáma, a megtalálás dátuma, helye és a madárfaj, ha ez megállapítható. Fontos a madár vagy tetem állapota (friss tetem, régi, mumifikálódott, felismerhetetlen tetem), esetleg az elhullás körülményei, ha erre lehet következtetni. Jelezze például, ha elektromos vezetéktartó oszlop alatt találta a madarat.
A Madárgyűrűzési Központ címe: MME, 1121 Budapest, Költő u. 21., (1)275-6247, E-levél: ringers@mme.hu

__________________________
Műholddal a madarak nyomában

A madárvonulás ősidők óta foglalkoztatja az embereket. Arisztotelész például megfigyelte, hogy Görögországban télen a vörösbegy, nyáron a kerti rozsdafarkú látható. Azt hitte, hogy – az egyébként egymáshoz nagyon hasonló – két madár átalakul: hol az egyik, hol a másik formájában jelenik meg. Az a hiedelem is évszázadokig tartotta magát, hogy a fecskék a tavak iszapjába fúródva töltik a telet. Ma már tudjuk, hogy egyik sem igaz: a vonuló madarak ősszel a hideg miatt kialakuló táplálékhiány miatt kedvezőbb éghajlatú területekre vándorolnak, majd tavasszal visszatérnek költőhelyükre.

Alig száz éve került az első fémgyűrű a madarak lábára. Azóta nagyon sok madárfaj vonulási szokásait megismerték az ornitológusok. Világszerte madárgyűrűzők százai fogják be, mérik meg és engedik sértetlenül útjukra a kis vándorokat.
Az utóbbi évek űrtechnikája a madártani kutatásokban is teret hódít. A nagyobb testű madarak – például gólyák, ragadozómadarak, darvak – testére olyan adókészülék erősíthető, melynek elektronikus jelei műholdakkal foghatók. Ezek a precíz készülékek szinte méterre pontosan követik a madarak útját. Olyan területeken is megfigyelhető a madarak mozgása, ahol „madarász sem jár”, vagyis a hagyományos módszerekkel nem szerezhetők adatok a vándorlásról.
A hazánkban megjelölt gólyák vonulási útvonala: Bulgária, a Boszporusz környéke, Törökország, a Földközi-tenger keleti partvidéke, Egyiptom, Szudán. A végcél a Dél-Afrikai Köztársaság. Néhány műholdas adóval felszerelt madár több információt tud szolgáltatni, mint a közel száz éve végzett gyűrűzések.
Lovászi Péter



JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.