kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Szabad állampolgárrá lenni?

Elsőre könnyű válaszolni, persze, hogy szabad, sőt kell is! De szabad állampolgárok lehetünk-e? Politikai és fizikai értelemben igen, de vajon résztvevői vagy csak elszenvedői vagyunk-e a minket érintő eseményeknek? Részt szeretnénk venni a minket érintő döntések meghozatalában? Van-e lehetőségünk szabad állampolgárként viselkedni?
Elméletileg igen, jogainkat törvények, kormányrendeletek biztosítják. Addig nincs is semmi baj, amíg csak tudjuk, hogy ez így van. A nehézségek akkor kezdődnek, ha élni is akarunk jogainkkal. Ha valódi beleszólást, tényleges társadalmi részvételt szeretnénk, a minket érintő ügyekben.
Megfelelő társadalmi részvételről akkor beszélhetünk, ha az embereknek olyan korán van lehetősége bekapcsolódnia a döntési folyamatba, amikor még mód van a változtatásra. Különösen fontos lenne, hogy a több évre, évtizedre szóló döntések ne születhessenek meg az érintettek beleegyezése nélkül. Ilyen a Nemzeti Fejlesztési Terv is, vagy a Fenntartható Fejlődés Stratégia. Elvileg mindkettőnél megvan a lehetőség a vélemény-nyilvánításra, ha valaki megtalálja a megfelelő fórumot. Ugyanakkor a döntéshozót semmi nem kötelezi a civil javaslatok elfogadására, sőt még arra sem, hogy megindokolja, miért hagyta figyelmen kívül a beérkező véleményeket. Erre talán a jogalkotásról szóló új törvényben lesz paragrafus, ha egyszer megszületik végre.
Vannak persze jogaink, egyénként és civil szervezetként egyaránt. Minél hamarabb tudomásunkra jut egy ügy, annál valószínűbb, hogy érdemben is bele tudunk szólni. A tájékoztatás felelőssége a mindenkori hatalomé, akkor is, ha erről gyakran megfeledkezik, mitöbb álszent módon együttműködési készségét hangsúlyozza, csak éppen a feltételeit nem teremti meg az együttműködésnek.
Az ellenvetés az szokott lenni, hogy a társadalom felől kellene igénynek érkeznie. Érkezik is, de csak akkor, amikor már látszik a baj, bezárják az iskolát, katonai létesítményt építenek a hegytetőre, vagy mélygarázst a park helyén. Ilyenkor már kevés a lehetőség a párbeszédre, marad a demonstráció. Ha elég erősek a civilek, nyerni is tudnak. Megmenekül az iskola, a hegytető, vagy a park az ablakunk alatt. Holnap viszont lehet, hogy kezdődik minden elölről.
Vannak persze olyan civil szervezetek is, akik kicsit hamarabb értesülnek a dolgokról. Igyekeznek részt venni a döntési folyamatban. Szakterületekre szakosodott, nem kormányfüggő szervezetek, nemzetközi kapcsolatokkal, szaktudással és természetesen fizetett alkalmazottakkal, hiszen az érdekérvényesítést ezen a szinten önkéntesként már nem lehet végezni. Pontosan tudja ezt a hatalom is. Tudja azt is, hogy a civil szervezeteknek nyújtott támogatás nem kidobott pénz, hanem olyan befektetés, amely sokszorosát hozza vissza az egész társadalomnak. Ebből a felismerésből született a Nemzeti Civil Alapprogram (NCA), végre biztos működési támogatást ígérve a civil szervezeteknek, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A tavalyi évben a rendszer kissé döcögősen indult, az esetek harmadában a megítélt támogatás kifizetése átcsúszott az idei évre. Az érintettek fogadkoztak, hogy idén minden gyorsan és gördülékenyen megy majd. Ehelyett, a kormányzati megszorításokra hivatkozva, most úgy látszik, a pályázaton megítélt összegek majdnem felét csak jövőre kapják meg a nyertesek. Az idei évre szóló működési támogatást jövőre utalják. Józan ésszel, lehetséges ez?
Így könnyen szét lehet verni a nagy nehezen felépült civil szervezeteket, hiszen bármennyire is megszállottak, a létük fenntartásához az ígéret nem elég. Érdekel ez valakit az érintetteken kívül? A hatalmat valószínűleg nem, sőt inkább kényelmes így, nem kell az akadékoskodó civilekkel foglalkozni. Apámtól tanultam a gúnyos mondást a kádári rendszerről: szabad ember szabad fia csak azt teszi, amit szabad.
Manapság talán nemcsak szabad állampolgárnak lenni, hanem kell is, kell olyan embernek lenni, akinek nemcsak szabad részt vennie a közügyekben, hanem lehetséges is, mert az egyén képes rá és a hatalom biztosítja, hogy jogával élni is tudjon. Tűnődöm, így van-e?
„Szabad állampolgárrá lenni?!”
– ezt a témát járta körül a Közösségfejlesztők Egyesülete,
a Civil Kollégium Alapítvány,
és a Magyar Művelődési Intézet
kunbábonyi második nyári egyetemének
Civil Kollégiuma.
Részletek a http://www.kka.hu honlapon.

Hajtman Ágnes


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.