Most folyik az 1999-es energiahatékonysági kormányprogram átdolgozása. Reméljük, hogy megfelelő források biztosítása és a káros támogatások leépítése mellett sikerül a feladatokat és a felelősséget úgy megfogalmazni, hogy minden tárca szempontjai között megjelenjen az éghajlatvédelem és az energiatakarékosság.

A háztartási kiadásokat és a környezet terhelését jobb energetikai tulajdonságú épületekkel és a helyi körülményekből adódó alternatív energiák használatával lehetne helyben csökkenteni.

Magyarországon a vezetékes energiahordozók átlagára közelít a nyugatiakéhoz. A lakossági gázár azonban sokkal alacsonyabb. A különbözetet részben az ipari fogyasztók, részben pedig mindannyian fizetjük az adóinkból. Az „olcsó” gáz azonban a nyugatiaknál jóval kevesebbet kereső többségnek még így is nagyon drága. Pedig a lakásaik kisebbek, és az igényeik is szerényebbek. Az energiahatékonyság növelésére, az épületek, berendezések korszerűsítésére azonban jelenleg alig jut pénz. Kihagyott lehetőség, hogy a lakásépítési támogatásokat nem kötik szigorúbb energetikai feltételekhez, nem ösztönöznek az innovatív, energiatakarékos megoldásokra. Pedig számtalan lehetőség van az energia megtakarítására. A nagy képen látható „napcsapda” mellett már az alaprajzok, homlokzatok ésszerű kialakításával, az anyagok gondos megválasztásával is jelentős fűtési megtakarítás érhető el. A köztudatban azonban ezek a szempontok másodlagos szerepet játszanak a divatos formai megoldások, egzotikus stílusok mellett.

Egy másik mostoha terület a városrendezés. Tudjuk, hogy az épületek hűtése fokonként háromszor több energiát igényel, mint a fűtés. Mégsem ügyelünk arra, hogy az átszellőzés biztosításával, a víz visszatartásával, és a zöldfelületek növelésével javítsuk a felforrósodó városrészekben a komfortérzetet. Ehelyett energiafaló klímaberendezésekkel kívánjuk „legyőzni a természetet”.

Több területen várunk nagyobb eredményt kormányprogramtól:

— a helyi építőanyagok használatának ösztönzése, gazdálkodás a bontott anyagokkal és építési hulladékokkal;
— a távfűtésre rákötés előírása az erősen szennyezett sűrű beépítésű városi területeken;
— az energiaár támogatása helyett az épületek korszerűsítésére, energia-megtakarításra ösztönző pénzügyi eszközök biztosítása 2010-ig;
— az önkormányzatok városépítési szabályozásainak és a jog alkalmazásának felülvizsgálata az éghajlatvédelmi szempontok alapján;
— a megújuló energiák differenciált támogatása, figyelembe véve a várható egyéb hatásokat (foglalkoztatás, hazai erőforrások hasznosítása, hazai K+F, vidékfejlesztés stb.);
— a vidéki önkormányzatok támogatása energiatakarékos műszaki infrastruktúra kiépítése és üzemeltetése érdekében;
— az „elérhetőség” fogalmának újragondolása: az üzemanyagéhség csökkentésére, a meglevő utak karbantartása, garantált színvonalú tömegközlekedés.