kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Ki szorul védelemre?


A fogyasztóvédelem Amerikában a 20. század elején, Európában a század közepén a fogyasztók önkéntes társulásaival indult. Ezek néhány évtized alatt fogyasztói mozgalmakká nőtték ki magukat. Követeléseik – a fogyasztók fizikai biztonságának biztosítása, gazdasági érdekeik képviselete, sérelem esetén megfelelő jogorvoslat biztosítása – a fogyasztók és a termelők közti egyensúly helyreállítását célozták.
Fordulópontot jelentett John F. Kennedy amerikai elnök 1962-es beszéde, amelyben lefektette a négy fogyasztói alapjogot (a biztonsághoz, az információhoz, a választáshoz és a meghallgattatáshoz való jog). Kezdeményezése a fogyasztói jogok gyors törvénybe iktatásához vezetett. Az USA példája világszerte követőkre talált, az erősödő fogyasztói önkéntes mozgalmak az 1960–70-es években tetőztek. Azóta a fejlett országok többségében a fogyasztóvédelem intézményesült, komoly törvényi és szervezeti háttere alakult ki.
A klasszikus fogyasztóvédelem jelentősége csökkenni látszik. Az egykor radikálisnak számító civil fogyasztóvédelmi szervezetek, mint a 60-as évek második felében Ralph Nader által vezetett Public Citizen, mára kifakulóban vannak. Ugyanakkor az elmúlt években a fogyasztói mozgalmak új hullámát láthattuk kibontakozni.
A változás első szellői már az ENSZ-ben is fújtak, amikor 1999-ben, az ENSZ fogyasztóvédelmi irányelveinek megújításakor a szöveget egy terjedelmes, a fenntartható fogyasztásra vonatkozó résszel egészítették ki. Szintén a változást jelzi, hogy a Fogyasztóvédők Világszervezete (Consumers International) egyre komolyabban foglalkozik olyan témákkal, mint a környezetvédelem, vagy a vállalatok társadalmi felelősségvállalása.

A klasszikus fogyasztóvédelem és az új fogyasztói mozgalmak alapvető különbségei

A 20. század végére világossá vált, hogy már nemcsak a fogyasztót kell megvédeni a termelőtől, hanem a természeti környezetet is a fogyasztás és a termelés hatásától.
  • Az átlagos európai által elfogyasztott évi 87 kiló hús és 250 tojás előállításához fejenként egy kosárlabda-pályányi éves szójatermés szükséges – lévén a szója az egyik fő takarmánynövény.
  • 1900 és 1995 között több mint hatszorosára nőtt a kitermelt víz mennyisége – ez a népességnövekedés kétszerese, miközben világszerte több mint egy milliárd embernek nincs tiszta ivóvize.
  • Ugyanakkor egy kiló pamut előállításához 7000–29000 liter vízre van szükség. Ráadásul a pamuttermelés felelős a világ növényvédőszer-fogyasztásának 24 százalékáért.
  • Évente 400 millió tonna veszélyes hulladék keletkezik vegyszerhasználat következtében. Ennek 75 százaléka az iparosodott országok számlájára írható.
  • 1975 és 1995 között világszinten a tengeri halkitermelés majdnem megkétszereződött és jelenleg a halállományok 60 százaléka jutott közel ahhoz a ponthoz, amelytől a hozamok csökkennek, miközben a tengeri hal több mint egy milliárd ember elődleges proteinforrása.
A természet pusztulásának köthető vásárlási, fogyasztási szokásainkhoz. Talán nehezen hihető, de az élelmiszer, amit megeszünk, az autó és a benzin, amivel közlekedünk, tisztítószereink, ruháink, a villamos áram, amivel világítunk, mosunk okozzák a fajok kihalását, a globális éghajlatváltozást, az őshonos erdők eltűnését.
Hatalmas környezeti és társadalmi költsége van a – főleg a fejlett országokban, így Magyarországon is zajló – fogyasztásnak. Közhely, de sajnos igaz, hogy a Föld lakosainak 20 százaléka fogyasztja a megtermelt javak 80 százalékát. A baj egyik oka talán, hogy nem anyagi szükségleteinket is fogyasztással próbáljuk kielégíteni.
Azért vannak gyártók, mert vannak fogyasztók. A fogyasztók komoly befolyást gyakorolhatnak a gyártói, vállalati magatartásra mindössze azáltal, hogy „válogatósak”, hogy nem költik akármire a fizetésüket. Ha senki nem inna kólát, a kólagyár bezárna, vagy bio sárgarépalevet kezdene palackozni. A fogyasztói mozgalom a jelenleg rosszul működő rendszer megváltoztatásának hatékony eszköze, hiszen a piacgazdaság mechanizmusait használja a hátrányok kiküszöbölésére.
Be kell látnunk, hogy nem csak a vállalatok és az állam feladata a környezet védelme és a (globális) társadalom igazságosabbá tétele. Egyre fontosabbá és sürgősebbé válik, hogy ne csak a vállalatok és az állam tegyenek az egészségesebb, zöldebb, fenntartható környezetért, hanem a fogyasztók (te meg én) is felismerjék szerepüket, felelősségüket. Ki kell tágítanunk vásárlói döntéseink szempontrendszerét: nem csak egyéni szükségleteinket, az árat és a minőséget, hanem a termék és gyártásának környezeti és társadalmi hatásait is el kell kezdenünk figyelembe venni vásárláskor.
Ehhez kíván segítséget nyújtani a Tudatos Vásárlók Egyesülete. Internetes (www.tudatosvasarlo.hu) és nyomtatott magazinunkban a környezetbarát és etikus vásárlói döntésekhez adunk erőt és tájékoztatást. Nem gondoljuk, hogy ezek a döntések lemondással járnak, vagy valamiféle aszkétizmust jelentenek. Éppen ellenkezőleg. Valljuk, hogy mindenki csak annyit és úgy változtasson fogyasztói szokásain, életmódján, amennyit jónak tart, amennyit megtehet. Azt viszont tegye meg.
Ujhelyi Kata
Tudatos Vásárlók Egyesülete



JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.