kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Fűalkotás
Beszélgetés Garami Richárd „intermédikussal”

Garami Richárd festômûvésznek készült. Miközben évekig sikertelenül felvételizett, kitanulta a fotós mesterséget és filmezni kezdett. A 30 éves székesfehérvári fiatalember idén fejezi be a Magyar Képzômûvészeti Egyetem intermédia szakát. Az interjú apropóját izgalmas „fûalkotásai” adják, amelyek a fogyó városi zöldterületekre irányítják a figyelmet.


■ Mit csinál egy „intermédikus”?
Kommunikációs technikákat vizs­­gál, tulajdonképp különbözô médiumok eszközeinek felhasználásával állít elô képzômûvészeti alkotásokat, amelyek legtöbbször a befogadót aktív közremûködôvé teszik a mûvészet értelmezésében. Egyszerre vagyok alkalmazott fotográfus, köztéri szobrász, független filmes, képzômûvész, aki például kiállítótérbe szánt video installációt, egy poénra felfûzött filmet, utcabútorokat vagy épp land art projekteket készít. Az egyik legfontosabb munkámat tavaly készítettem. A történet 1998. augusztus 26-án kezdôdik, amikor is Vilt Tibor Merengô címû szobrát éjjel ellopták a székesfehérvári szoborparkból. Ez az alkotás képviselte Magyarországot az 1968-as Velencei Biennálén, és nekem ez volt a kedvencem. Tavaly egy mûvészeti fesztivál ideje alatt fogtam magam, és visszafelé csináltam ugyanazt, amit a tolvajok. Felmértem a terepet: talajvizsgálatot végeztem, és megnéztem, hogyan lehet eltûnni a kamerák elôl. Majd kivágtam a 178 cm-es szobor sziluettjét egy vasajtóból. Az álszobrot úgy terveztem meg, hogy 5 perc alatt felállítható legyen. Aztán egy barátommal az eredeti helyére visszaloptuk a hûlt helyét mintázó vas plasztikát. Még mindig nem vették észre hivatalosan.

■ A kulturális egyesületedben zöld szellemiségû, fiatal képzômûvészeket gyûjtöttél magad köré.
Gyerekkoromban erdésznek készültem, és nagyon szeretem az állatokat. Fontos számomra a környezet védelme. Mivel anyukám nem szerette volna, ha a meszszi soproni erdészeti középiskolába megyek tanulni, ezért kisebb vargabetûvel a várpalotai rajztagozatos gimnáziumban érettségiztem. Alkotótársamat, Varga Gábor Farkast itt ismertem meg, akivel kulturális egyesületek alapításába fogtunk, közösen szervezzük a land art projekteket, együtt foglaltuk el annak idején a fehérvári bôrgyár üres épületét, ahol kulturális központot szándékoznánk létre hozni. A mai napig demonstrálunk, mert nem kaptunk hivatalos visszajelzést a várostól, hogy használhatjuk az épületet, holott már a harmadik éve rendezünk ott fesztiválokat, kiállításokat.


■ A fûalkotásaitokat is a bôrgyár köré, egy lakótelep mellett nyírjátok…
Igen. Hazánkban kevésbé ismert fogalom a land art, „a tájmûvészet”. Ez a 60­‑as években volt nagy durranás, ám számunkra a mai napig aktuális módja egy mögöttes üzenet átadásának. Ez az üzenet ökológiai és várospolitikai is egyaránt. Székesfehérvár külterületén ismert mûvészekkel és a Bôrgyári Kulturális Egyesület (BÖRKE) tagjaival mintákat nyírunk a fûbe, ami a lakóknak esztétikai élmény, a városvezetôk felé pedig üzenet, hogy ne adják el a maradék zöldterületeket, ahová multinacionális cégek települnek. A kedvenc, elhagyatott vidámparkom helyén például fitness-központot akarnak építeni. Miért nem maradhatna park, ahol le lehet ülni csókolózni a fák alatt, biciklivel átsuhanni, kutyát sétáltatni.

■ Májusban avatták fel három köztéri mûvészeti munkádat Székesfehérváron, nevezetesen három biciklitárolót.
Nekem fontos gyerekkori emlékek a lassan eltûnésre ítélt játszótéri gömbmászókák, ûrhajók. Ezek hatással voltak rám, amikor a biciklitárolókat terveztem. Ha tehetem, biciklivel járok, amíg nincs fagy. Egy németországi török negyedben láttam ehhez hasonló biciklitárolókat, amelyek cégérként mûködtek. A virágbolt elôtt virágtartóként funkcionálhatnak, de megrendelheti egy bank is például golyós számológéppel. Számomra a legkedvesebb a kávéház elôtti csocsóasztal az egyedi öntésû figuráival. A Videoton öregfiúk pocakos csapata játszik egy fiktív török gárdával. Mindenki sört tart a kezében, szóval ez egy igazi barátságos focimeccs. Az alaptörténet egy filmfesztiváli élményem, ahol egy török lány elnézést kért tôlem a 150 évnyi – hosszúra sikeredett – ittlétért. Tehát lehet ez egy szimbolikus békekötés.

■ Hogyan szeretnéd magad látni tíz év múlva?
Nincs erôs jövôképem. Még bizonytalan vagyok. Most egy készülô portréfilmen dolgozom, és plasztikus üzenetek tervét készítem körforgalmak közepére. Én szívesen maradnék Székesfehérváron, van mit tenni ott! Tavaly megnôsültem. 10 év múlva már biztos, hogy nem leszek a fesztiválok gyújtópontjában. A feleségem is mûvészember: bábkészítô, díszlettervezô, így megérti, hogy egyelôre nyüzsis az életem. Késôbb gyerekek, kutya, talán egy kis galéria. De ott várakoznak a fényképezôgépeim, és a kamera obskurám.

Land art mûalkotások Székesfehérváron, 2006 májusában:
ef Zámbó István öntözôkannája és Kocsis Balázs palettája

Varga Judit


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.