kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Zöldellő szigetek
Bernáth J. Alex fotográfus


Bernáth J. Alex már maga is foglalkozott a gondolattal, hogy ökofaluban, egy ökoközösségben éljen családjával. Az 53 éves fotóművész bevallása szerint a hagyományőrző életformákat és kultúrákat örökíti meg legszívesebben, életműve pedig az ember és természet, a társadalom és környezet témáját járja körbe.

■ Mikor vettél elôször fényképezôgépet a kezedbe?
Nem én vettem, hanem az apám… Ô a Don-kanyarnál kattintotta el elôször az öreg Welta fotógépét, amellyel a család életét dokumentáló pályaívig jutott mit „fotográfus”. Bennem ez az érdeklôdés csak azután erôsödött fel, hogy elhagytam az országot 1979-ben. Abban az évben egy MÚOSZ novellapályázat nyerteseként lehetôséget kaptam részt venni egy újságíró stúdió munkájában, Budapesten. Én ellenben Svédországba távoztam. Azonban a magyar nyelvû verbális világom otthon maradt… Tán ezért leltem meg az apai „látott” örökséget: a vizuális világot, a fotográfiát. Fotómûvészeti diplomámat már a göteborgi egyetemen szereztem meg.

■ Miért épp természetfotós lettél?
Nem vagyok igazából az. Ökológia, környezet, fenntarthatóság és a vidék, a falu a fô témaköreim, no és az ember. A természetet, úgy gondolom, csak „lemásolom” a fényképezôgépemmel, jól vagy rosszul. Hihetetlenül macerás állatokat, növényeket jól fotografálni. Nem úgy értem, hogy szépen, hanem hûen. A természetben inkább a miliôket, a hangulatokat, az erdô lelkét keresem. A természet tartalmait. Borzasztóan idegenkedem a természetfotózás azon, ma egyébként népszerû ágától, amely számítógéppel stilizálja a képet, és valamiképpen egy klinikus, patetikus mázt húz a tájra. Ez hamis mívesség. Erdei ösvény dísztéglával kirakva…

■ Végigfotóztad Magyarország ökofalvait. Melyik a kedvenced?
Az ökofalu titka az ökológiai és környezeti gondolkodásban, valamint az ehhez kötôdô életszemléletben és a végigvitt folyamatokban van. Néha egy egész kistérség vesz részt ebben a fejlôdésben. Ilyen például a Sokoró kistérségi tájközpont; ahol a Sokoró Ökológiai Park Alapítvány, mintegy harminc falut bevonva az együttmûködésbe szervezi a fenntarthatósági minták kiajánlását és azok egyes elemeinek az alkalmazását.
Mindegyik mintában, kezdeményezésben, helyszínben, közösségben van valami egyedi és vonzó. Gömörszôlôsön például a helytörténeti gyûjtemény, Szanticskán a rekonstruált kézmûves mûhelyek, Salföldön a korhûen restaurált házoromzatok és ornamentikák, Visnyeszéplakon a hagyományôrzésre épült közösségteremtô erô, Somogyfajszon az extenzív állattartás és a nagyléptékû tájhasználat, az agostyáni Ágostonligeten a szakrális erôk jelenlétét sem nélkülözô középkori történeti program és a környezetnevelési minta. Ezek a „zöldellô szigetek” egykor a fenntarthatóság kontinensévé fognak összeállni. Költôien hangzott, de ha nem így van, mi lesz az alternatíva? Az ökofalvakról vagy más néven élôfalvakról 2001 és 2004 között készült fotográfiai anyagomból létrejött a „Fenntarthatósági Minták Országos Fotóképi Gyûjteménye”, amely mára több mint kétezer képbôl áll. E gyûjteménybôl tervezek országos vándorkiállítást, de források hiányában ez még nem valósulhatott meg.


■ El tudnád képzelni, hogy ilyen faluban élj?

Úgy tapasztaltam, sokan „képzelôdnek” errôl az életmódról, de jóval kevesebben indulnak el ezen az úton. Ennek gátja lehet a hazai politikai és gazdasági erôk „bizonytalankodása”, valamint az átfogó vidékfejlesztési koncepció hiánya, vagy éppen a vidéki léttel gyakran párosuló rosszabb színvonalú szociális és egyéb ellátottság. Mégis azt mondom, hogy a fenntarthatósági helyszínek, ökofalvak nagy ívû pályákat nyithatnának meg, például a biotermesztéssel, amely ma már nagyon eladható exportáru, vagy az újrahasznosítható energia elôállításával és az ehhez kötôdô poletta-gyártással. A vidékfejlesztésben, a tervezésben, szervezésben, az EU-s és határokon átnyúló, vagy hazai pályázatok kidolgozásában, az önálló, nagykereskedôtôl független kereskedelmi kapcsolatok kiépítésében komoly feladata lehet az értelmiségnek. A falu fejlôdését is elômozdítják a betelepült értelmiségiek, mert a munkahelyteremtés mellett követhetô modelleket és mintákat adnak, amelyek idôvel megtanulhatóak, átvehetôk és továbbvihetôk.

■ Hosszabb ideig éltél Svédországban. Miért érezted, hogy menned kell, és mi hozott haza?
Egy elnyomott, kicsavart értékrendû ország falanszterében üldögélve emberarcú országnak láttam Svédországot. Ebben máig nem csalódtam. Emlékszem a megdöbbenésemre, hogy ott mindent szabad, a határokat a társadalom civilizáltsági szintje, az öntudatos és szabad állampolgár etikája jól szabályozta. Hogy miért jöttem haza? Mert a haza szabad lett.

■ Kicsi gyereked van. Mit tartasz a legfontosabbnak átadni neki?
A Földet. Minél élhetôbb állapotban. Van egy Land Art-ra épített oktatási programom. Az agostyáni Ágostonligeten részt vettem 2004-ben egy környezetnevelési elôadáson. Ott láttam elôször alkalmazni a Land Art (tájmûvészet) egyes megoldásait, például kôképeket, azaz kavicsokból kirakott képeket. A Land Art lényege röviden, hogy a természetben építesz a természet alapanyagaiból különbözô installációkat, metaforikus képeket, szimbolikus jeleket, amelyeket lefényképezel, elemzel és bemutatsz, de a helyszínen hagyod az eredeti alkotást, kitéve azt a természet átalakító erôinek. Az a felismerés, hogy a környezeti nevelés kapuján dörömböl egy újszerû oktatási módszer, arra ihletett, hogy rövid idô alatt megírjam az elôadást: „Mûvészet a környezeti nevelésben és természeti szemléletformálásban – Land Art” címmel, amelyet százhatvan kép bemutatásával adok elô ökotáborokban és pedagógus továbbképzéseken. Az elôadásokat követô terepgyakorlatok nagyon népszerûek. Egyébiránt, elkészültem a Land Art módszert tematikusan leíró oktatási anyaggal is, így tervezem ennek megjelentetését valamely pedagógusoknak szóló lapban. Nagy örömömre szolgálna, ha ez a módszer bekerülne a honi oktatási rendszerbe.

■ Mikor legutóbb találkoztunk, épp kenyeret sütöttél. Mi a titka a te cipódnak?
A cipóm és kenyereim titka a dagasztás, kelesztés, sütés és a megszegés folyamatában keresendô. A rítus és a hangulat pótolhatatlan hagyományának újraélése, és mitagadás, nagyon unom a futószalagkenyerek ízét.

______________________________________________________________
Bernáth J. Alex egyéni és csoportos kiállítása az ökológiai etikáról, „The experiment of the civilization” – címmel:
— 1989 – Svédország, Göteborg - Fotohuset
— 1990 – Svédország, Göteborg - Konsmuseet
— 1991 – Budapest, FMK, Fehér Galéria
— 1992 – Székesfehérvár, Kultúra Háza
— 1996 – Vigadó Galéria, nemzetközi Art Camp
— 2001 – „Országos Fotómûvészeti Kiállítás"
— 2003 – Óbudai Társaskör Galéria
— Egyéb tevékenysége:
— 1998 – 2000 a Tisza-tó régió és a tó menti települések és a környezet fotografálása.
— 2001 elejétôl foglalkozik a „Fenntartható és környezetorientált életformák, hagyományôrzô közösségek Magyarországon” címû, fotómûvészeti dokumentáció készítésével. Az eddig elkészült fotográfiai anyagból létrejött a ”Fenntarthatósági Minták Országos Fotóképi Gyûjteménye” címû dokumentáció.
— 2004 – elkészítette a „Mûvészet a környezeti nevelésben és természeti szemléletformálásban – Land Art” címû vizuális módszertani anyagot.
— 2005 – az „Óvónôk kincsestára” címû módszertani kézikönyvben jelent meg tanulmánya, „Környezeti nevelés a mûvészet eszközeivel – Land Art” címmel.
— 2005 – Tata, Városi és Megyei Mûvelôdési Központ; egyéni kiállítás az agostyáni Természetes Életmód Alapítvány a TÉA Ágostonliget fenntarthatósági mintáiról és modelljeirôl.
— 2006 – Budapest, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Zöld Galéria, egyéni kiállítás.
— Bernáth Alex elérhetôsége:
— (30) 333-5263
— napkori@napkori.hu


Varga Judit


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.