kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
ÉGHAJLATVÁLTOZÁS ÉS A VÍZ

A bolygónkon változatos formában megjelenô vizek (folyók, tavak, talajvíz, talajnedvesség) idôjárástól függô idôbeli alakulás, a vízjárás szorosan kötôdik a légköri folyamatokhoz. Az éghajlat változásával – különösen a csapadék és a hômérséklet ingadozásával – a vízjárás is változik.
A csapadék a vizeket táplálja, a hômérséklettel együtt növekvô párolgás pedig fogyasztja. Nagy esôzést vagy gyors hóolvadást követôen a talaj telítôdik vízzel, ezért a mederbôl kilépô víz áradást, a sík vidékeken a felszíni mélyedésekben megrekedô víz pedig belvizeket vált ki. Hosszas csapadékhiány, különösen nagyobb meleggel párosulva, a talaj kiszáradásához vezet.
A globális felmelegedéssel párhuzamosan a hazai elôrejelzések az éghajlatunk mediterránosodását, azaz enyhébb, csapadékosabb telek és melegebb, szárazabb nyarak elôfordulását valószínûsítik a következô évtizedekre. Az évi középhômérséklet emelkedése évtizedenként 0,2–0,4 Celsius-fokos értékek között várható. A téli csapadék növekedése a következô évtizedekben valószínûleg nem ellensúlyozza a nyári csapadék csökkenését, ezért az évi csapadékmennyiség jóval kevesebb lesz. Nagyobb méretet ölt a párolgás is. Ez leginkább az Alföldön okoz majd aszályokat, ám a Duna és a Tisza határainkon túli vízgyûjtôiben is megcsappanhat a vízkészlet. Hazánkban is egyre több szélsôséges vízjárási eseményre számíthatunk (árvizek, vízerózió) a hirtelen lezúduló nagy mennyiségû, heves esôzések miatt. Hasonló éghajlati és vízjárási ingadozások már voltak a magyar történelem során is.

A Balaton tartós vízállásainak görbéje i. e. 800-tól nap-jainkig – Levéltári adatok, térképek, helyszíni vizsgálatok és mérések alapján szerkesztette: Bendefy L. (1965)
Történeti kitekintés
A Föld éghajlatához hasonlóan hazánk és tágabb térségének, a Kárpát-medencének éghajlata is gyakran változott a múltban. A jégkorszakot követôen azonban stabilizálódott, és a történelmi idôkben inkább csak ingadozott. Több utalás tanúsítja, hogy az éghajlat változásait vizeink járása is követte. Pannónia Római Birodalomhoz csatolása idején az éghajlat csapadékosabbá vált. Ennek megfelelôen a 3. században Pannóniában járt Ammianus Marcellinus, majd az 5. században Attilát felkeresô Priszkosz rétor mocsarakkal teli térségnek látta e tájat. A 7–8. században az éghajlat szárazzá válása és az ezzel összefüggô romló természetes vízellátottság hozzájárulhatott a legeltetô állattartás összeomlásához, így az avar birodalom pusztulásához. A szárazság miatt csökkent a Balaton vízszintje is. Késôbb az éghajlat csapadékosabbá és hûvösebbé vált, az ártereken nôtt az állandóan vagy gyakran vízjárta területek kiterjedése. A 16–17. századi hûvös, csapadékos éghajlat, az úgynevezett „kis jégkorszak” kedvezett a növekedésnek. A Dél-Dunántúl sok olyan kisvízfolyásán volt a vízimalmok hajtására elegendô mennyiség, ahol ma víz is alig csörgedezik. A hûvösebb, csapadékosabb éghajlat is oka lehetett a Kárpát-medence belsejének, különösen az Alföld elmocsarasodásának. Térképek tanúsága szerint a 18. század végén, a 19. század elején a Tisza és mellékfolyóinak árterén a vízjárta területek közel kétmillió, az állandóan víz alatt levôk pedig félmillió hektárt tettek ki. Mai határainkon belül a tiszai alföldi területek 40 százalékát idôszakosan, 10 százalékát állandóan víz fedte. Emelkedett a Balaton vízszintje is a 16–18. században a mainál néhány méterrel magasabb lehetett. A Velencei-tó szintje szintén magasabb volt, területe jóval kiterjedtebb. A kis jégkorszaknak végérvényesen a 19. század közepétôl a melegedô és szárazódó éghajlat vetett véget.
A jelen

Az éghajlat várható változása hatással lesz vizeinkre, a vízkészletekre, a tavak vízháztartására, az aszályhelyzetre, és minden bizonnyal az árvizekre. A várható hatások nagyságában azonban sok a bizonytalanság, fôleg olyan szélsôséges vízjárási események (például az árvizek) miatt, amelyeket lehetetlen elôre jelezni.
A felszíni vízkészletek nagysága a mai éghajlati viszonyok mellett is eltérô egyes térségekben. Az esôzésben szegényebb, melegebb alföldi területeken, ahol az átlagos évi csapadék sokszor alig haladja meg az 500 millimétert, ott a lehulló vízmennyiségnek csupán 2–3 százaléka folyik le és táplálja a felszíni vizeket. Ezzel szemben az ország azon területein, ahol az átlagos évi csapadék mintegy kétszerese a szárazabb alföldi részeknek, és az átlagos évi középhômérséklet elmarad az alfölditôl, a lehullott víz 25–30 százaléka is táplálja a vízfolyásokat. A csapadék és hômérséklet idôbeli változékonysága is visszatükrözôdik a vízfolyások vízjárásában, azok évi vízszállításában. A Zagyva vízgyûjtôjében például 1947 és 1951 között – amikor a csapadék 19 százalékkal kevesebb, az évi középhômérséklet 1,8 Celsius-fokkal magasabb volt, mint 1940 és 1944 között – a Zagyvában 60 százalékkal kevesebb víz folyt le.
A múltból vett példák fontos intése: ha csökken a csapadék és nô a hômérséklet, a csapadék növekvô hányada párolog el, csökkenô hányada folyik el a felszínen és jut el a vízfolyásokba. Nagy a valószínûsége tehát annak, hogy éghajlatunk szárazzá válása és melegedése miatt kevesebb lesz a felszíni vízkészlet. Felszíni vizeink fogyása fôként a vízben ma is szegény nyári félévben várható. A glecscserek olvadó vizébôl táplálkozó Duna esetében a nyári vízszállítás növekedhet, de a gleccserek nagy részének eltûnését követôen a korábbi növekedés itt is az ellenkezôjére fordul. A felszín alatti vizek szempontjából kedvezô lehet a téli csapadék növekedése, és nem zárható ki, hogy a közeli évtizedekben egyes dunántúli térségekben ezen vízkészletek ideiglenesen növekednek.
Éghajlatváltozás során feltehetôen csökken a tavak felületére hulló csapadék, nô a párolgás és az éghajlati vízhiány. Várhatóan kevesebb lesz a vízgyûjtôkrôl az egyes tavakhoz érkezô víz mennyisége, ezért bekövetkezhet olyan tartós állapot, amikor egy tó a vízgyûjtôrôl érkezô, hozzáfolyó vizet teljes egészében elpárologtatja. Ezért megszûnik a tó kifolyása, ami miatt elmarad annak rendszeres természetes átöblítése, sôt a tó apadhat. Az éghajlat ingadozása miatt a múltban is többször elôfordult ilyen. Az 1990-es években számos alföldi tóban a kivirágzó szik vette át a víz helyét. Az 1860-as években a Velencei-tó kiszáradt. A 21. század elsô éveiben, a mérések 80 éves története során elsô ízben, kevesebb víz érkezett a vízgyûjtôrôl a Balatonba, mint amennyi a párolgási többletet ellensúlyozni tudta. Így jelentôsen és hosszabb idôre csökkent a tó vízszintje. A 21. század elsô éveinek állapota csak átmenetinek tûnik, ami alapján nehéz eldönteni, hogy ez már az éghajlatváltozás következménye. Óvatos becslések szerint a csapadék 10–15 százalékos csökkenése a hômérséklet 1–1,5 Celsius-fokos emelkedésével párosulva tartósan olyan aszályhelyzetet teremthet, mint amilyen az 1990-es években átmenetileg elôfordult, azaz a 20. század utolsó évtizede mintegy elôrevetítette, milyen lehet az aszályhelyzet éghajlatváltozás esetén.
Az éghajlat változékonysága mindig is hatott a vízgazdálkodási politikára. A csapadékos évek sorozata vezetett a vízrendezések fejlesztését megalapozó 1871. évi XXXI. törvény, az 1930-as évek gyakori szárazságai az öntözésrôl szóló 1937. évi XX. öntözési törvény megalkotásához. A 1990-es évtized elsô felének szárazabb évei a vízpótlás feladatait (Velencei-tó, a Duna–Tisza köze, a Szigetköz) hozták elôtérbe. Az évezred utolsó éveiben gyakorta megjelenô rendkívüli ár- és belvizek a káros vízbôség elleni védekezés feladataira terelték a figyelmet. A harmadik évezred elsô éveiben ismét a csapadék hiánya, a szárazság okoz gondokat. A vízgazdálkodás hosszú távú stratégiája nem módosulhat az éghajlat változékonysága szerint, de figyelembe kell, hogy vegye annak lehetséges változását.



JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.