Húsz évvel ezelôtt hoztuk létre a Levegô Munkacsoportot azzal a céllal, hogy elôsegítsük a budapesti levegô tisztulását. Felhívtuk a figyelmet, hogy amennyiben nem történik változás, rohamosan növekedni fog a légúti megbetegedések száma. Az eltelt 20 év során a fôvárosban az asztmás betegek aránya csaknem ötszörösére, a tüdôrákosoké közel háromszorosára emelkedett. Szorgalmaztuk levegôtisztaság-védelmi intézkedési terv kidolgozását, sürgettük a légszennyezési határértékek szigorítását, a szmogriadó-rendelet elfogadását. Az intézkedési tervet (amelynek kidolgozásában a Levegô Munkacsoport is közremûködött) 2006-ban hagyta jóvá a Fôvárosi Közgyûlés (bár a végrehajtására a mai napig gyakorlatilag nem került sor); a légszennyezési határértékek fokozatosan szigorodtak (legutóbb 2008 októberében); a szmogriadó-rendeletet 1994-ben fogadták el, majd többször szigorították (legutóbb 2008-ban).
Már 1997-ben egy teljes tanulmányt szenteltünk az ingatlanhitelezésnek, amelyben figyelmeztettünk: a hitelezést nagyfokú felelôtlenség jellemzi, és így válsághoz vezethet. A válság 2008-ban következett be.
Az 1990-es évek közepén rámutattunk, hogy a 4-es metró az eredetileg tervezett költségeknél sokkal többe fog kerülni. Elôre jeleztük, hogy ennek a beruházásnak a következtében nagymértékben emelkedni fognak a BKV menetdíjai, nem lesz pénz az elavult jármûvek cseréjére, a pályák felújítására, és ritkítani fogják a járatokat. Mára bebizonyosodott, hogy a metróberuházás költségei az eredetileg tervezettnek legalább a kétszeresét teszik ki, a jegy- és bérletárakat az utóbbi években az inflációt többszörösen meghaladó mértékben emelték, az autóbuszok átlagéletkora 15 évre emelkedett (az uniós fôvárosok között e téren Prága áll a második legrosszabb helyen, ahol a buszok átlagéletkora 5 év), a villamospályák tele vannak lassújelekkel, a drasztikus járatritkítási terveket pedig csak óriási társadalmi tiltakozással sikerült visszavonatni.
Immár húsz éve folyamatosan mondjuk azt is, hogy versenyképességünket nem az autópálya-építés, a közúti forgalom mértéktelen támogatása javítja, hanem az emberi erôforrások fejlesztése (az oktatásba, a testi és lelki egészségbe történô befektetések). A pénzügyi és az olajválság egyaránt a mi álláspontunkat támasztotta alá: most már ugyanezt mondja mindenki az Európai Unió vezetôitôl kezdve a nemzetközi élet kiemelkedô tudósaiig.
Húsz év történelmi léptékkel nézve nem hosszú idô. A Levegô Munkacsoport mindig alapos szakmai munka alapján, lelkiismerete szerint hozza meg állásfoglalásait. Hosszú távon gondolkodik.