kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
BÚCSÚ PIROSTÓL

BUDAPESTI OTTHONÁBAN, NYOLCVANHARMADIK ÉLETÉVÉBEN, 2008. OKTÓBER ELSEJÉN, SZERDA REGGEL MEGHALT PIROS, DR. GYÖRGY LAJOS, A MAGYAR ZÖLDMOZGALOM EGYIK ALAPÍTÓJA.
A hivatalos nekrológokban szokatlanul, a becenevét írtam előre, hiszen mindenki így ismerte: Piros. Szerette ezt a nevet, fiatalon kapta, lángvörös haja miatt. A név megmaradt akkor is, mikor a haja már régen fehér volt. Így szólította mindenki, aki ismerte, életkortól és iskolázottságtól függetlenül. Szívesen és könnyen tegeződött, nem érdekelték a konvenciók, nem várta el, hogy bárki is tisztelje, mi mégis tiszteltük és szerettük. Fiatalok, középkorúak, öregek egyaránt, pesti értelmiségiek, világnézettől függetlenül, vidéki gazdálkodók, hívők és ateisták, sokféle ember, olyanok, akiknek egymással nem sok beszélgetnivalója van egyébként. Pirosnak megvolt az a képessége, hogy nagyon különböző embereket tudott párbeszédre bírni, egy asztalhoz ültetni.
Utolsó könyvének ajánlása így szól: „Örök társamnak – Ottinak”. Mi, fiatalabbak tanulhatunk a kapcsolatukból is. Harminchat évig élni együtt… míg a halál el nem választ. Együtt élni úgy, hogy egymást mindenben támogatjuk. Együttélés úgy, hogy sugárzik a szeretet körülöttük. Piros kérését, hogy ne legyen temetése, a család tiszteletben tartotta. Barátaival, tisztelőivel együtt a családtagok is részt vettek azon a búcsúztatáson, amelyet a (zöld) mozgalom szervezett számára. Csendes visszaemlékezés volt – jelenidejű. Úgy beszéltünk mindannyian, mintha még élne. Hiszen köztünk van, emlegetjük, idézzük gondolatait.
Sokat és sokfélét írt, tudományos cikket, ismeretterjesztőt, mesét is akár. Nagy tanító volt, mester, olyan ember, aki mindig nyitott volt az újra, őszinte figyelemmel fordult a másik ember felé, igyekezett megtalálni a közös hangot.

Fotó: Sarkadi Péter (www.greenfo.hu)
Idős emberként is részt vett az akciókban, tüntetéseken. Éppen tíz éve olvashattuk sokan a hírt az újságokban, mely szerint 1998. február 26-án reggel 8-kor a Lánchídon megjelent egy hatalmas transzparens: „GÁTAT A GÁTNAK!” Az Energia Klub és az Egyetemes Létezés Természetvédelmi Egyesület által szervezett szimbolikus megmozdulással 23 hazai környezetvédelmi szervezet kívánta felhívni a figyelmet a kormány gátépítési terveinek katasztrofális következményeire. Akciójukkal a Duna Charta 1998. február 28-ra meghirdetett demonstrációját is támogatták.
A valóságban nem egy transzparens volt, hanem 13, minden betű külön-külön, házilagos kivitelezésben. Minden betű között egy ember állt, egyszerre engedtük le, majd rögzítettük. Ahhoz, hogy nyolcra készen legyünk, már korán ott kellett lenni. Együttműködni, egyszerre mozdulni. Ott volt Piros is. Villamossal jött, sosem autózott. Hideg volt nagyon. Jókedvű volt, mosolygós, mint mindig. Eljött, mert fontos volt neki az ügy.

A köztársasági elnök 2006. április 19-én köszöntötte György Lajost (Pirost) 80. születésnapján
Sólyom László köztársasági elnök magánlevélben köszöntötte 80. születésnapja alkalmából György Lajos kutatóorvost, környezetvédőt – közölte az államfő sajtófőnöke szerdán az MTI-vel. György Lajos, akit a zöld mozgalmakban Piros néven ismernek „a magyarországi környezetvédelem nagy öregje, aki bátor, de meggondolt kiállásával, másrészt a környezetvédelem, mint életszemlélet fáradhatatlan propagálásával és megélésével példakép ma is” – olvasható az MTI-hez eljuttatott közleményben.
Hát persze, hiszen Sólyom László és Piros régi jó barátok voltak, még a zöldmozgalom hőskorában, bár ennél azért jóval többről van szó. Piros volt az egyik kezdeményezője annak a javaslatnak, amely később, mint Védegylet-ötlet kapott nyilvánosságot, és Sólyom Lászlót javasolta köztársasági elnöknek. Abban, hogy igen eltérő világnézetű emberek is aláírták a nyílt levelet, nagy szerepe volt Pirosnak. Személyesen kért meg többeket az aláírásra. Külön öröm volt neki, hogy mindezt a fiával, György Péterrel közösen tehette.


Dada Maheshvarananda a Kapitalizmus után – a PROUT jövőképe című könyvéhez ő írta az előszót, találkoztak személyesen is. A szerző így ír Pirosról, halála alkalmából:
„Nagy szomorúsággal értesültünk bölcs, öreg bátyánk, Piros elhunytáról. A környezetvédelmi etika és az emberi jogok élharcosa volt, fáklya a kommunista és a kapitalista elnyomás hosszú évei alatt. Legyen példa mindannyiunk számára az igaz mivolt, a belső és külső szabadság és a remény éltetésében. Ahogyan ő mutatta nekünk, együtt meg tudjuk változtatni a világot.”
Dada Maheshvarananda Instituto Venezolano de Investigación de Prout http://www.ve.prout.org
Piros nagyon sokat olvasott, több nyelven is, a Gaia sajtószemlét évtizedekig szerkesztette, részben fordította is. Akkoriban még írógépen gépelve, stencilezve juttatta hozzá az arra érdemeseket olyan szakirodalomhoz, amihez nélküle sohasem juthattak volna. Az arra érdemesek alatt azt értem, hogy aktivitást várt az olvasóitól. „Életjelt” kellett adni, tenni valamit, nem volt elég csak elfogadni. Így volt ez később is, a pár éve létrehozott levelezőlistájával is, azaz a piros listával. Ha nem írtunk elegen és eleget, megkérdezte, talán abbahagyja-e? A lista működik, most is, beszélgetések, viták folynak, él tehát.
Egyszer egy vele készült interjúban* arra a kérdésre, hogy érzi magát, Piros így válaszolt: „Ha belegondolok, hogy mekkora baj van, akkor nagyon rosszul. Csak röviden: az emberiség pusztítja az erőforrásokat, visszafordíthatatlan módon szennyezi a földjét, levegőjét és vizeit, olyan módszereket használ, amelyek fölött képtelen uralkodni, gyilkos eszközöket halmoz fel, pusztítja az élőlényeket. Az űrt kutatja, amikor saját tudatát, lelkét sem ismeri. Ostoba és bűnös módon csak a mának él, gyerekeivel és unokáival mit sem törődve. De hát én teszem a dolgom.” Ebben hitt, és ezt tanácsolta másoknak is: egyszerűen csak tedd a dolgod.
„A szerzetes a Teremtőhöz imádkozott:
– Uram, mentsd meg gyönyörű alkotásodat! A földi természet és kultúra haldoklik az ember gonosz és önző tevékenysége miatt.
Az Úr hallván a szerzetes imáját, megszólította őt:
– Ha találsz öt olyan igaz embert, akik egymással összefogva tesznek valamit a Földért, az nem fog elpusztulni.
A szerzetes napokon át rótta a neveket, majd imájában Istenhez fordult:
– Uram, ezer igaz megvilágosodott ember nevét hozom, akik mindannyian állandóan a rontás ellen munkálkodnak.
– Vannak-e olyanok közöttük, akik nem önmagukért cselekednek, és nem tartják magukat előbbre valónak a többieknél? – kérdezte az Úr.
A szerzetes elgondolkodott.
– Kevés ilyen van, Uram.
– Ha csak ötöt találsz, akik saját énjüket föladva követik a többieket, segítik őket, velük összefognak, akkor nem pusztul el a Föld.
A szerzetes hónapokon át kereste az öt ilyen igaz embert. Hiába. Mindegyik csak tanítani akart és nem a többiektől tanulni. Mind önmagát tartotta a legbölcsebbnek, a legalkalmasabbnak, és a többieket is csak vezetni akarta.
– Túl nagy volt a kérésed, Uram – szólt Istenéhez. – A legtöbb igaz úgy véli, hogy ő igazabb a többinél. Elfordultak tőled, Uram.
– Ne hagyd abba a keresést, fiam. Nincs már sok időd….”



JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.