kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
MIRE JÓ A DÖNTÉSHOZATALBAN VALÓ CIVIL RÉSZVÉTEL?

A jelenleg uralkodó gazdasági-társadalmi rendszer, és ennek köszönhetően a többség világképe a folyamatos növekedésre, az előállított termékek és szolgáltatások mennyiségének folyamatos gyarapítására épül. Annak ellenére, hogy sokan – köztük elsősorban a környezetvédő szervezetek – figyelmeztetnek arra, hogy ez a világkép fenntarthatatlan és hosszú távon hatalmas károkat okozhat, a masszív növekedés folyamatos érzékelése (vagy ígérete) nélkül a politika máris gazdasági válságról, recesszióról beszél és hajlamos pánikba esni. Magyarország, a világ legtöbb országához hasonlóan görcsösen igyekszik a nyugati államok gazdasági szintjéhez felzárkózni. Régiós versenytársainkkal vetélkedve próbáljuk elérni a „nagyobb jólétet” biztosító termelési szintet. A növekedés érdekében minden eszközt igyekszünk bevetni és magunkhoz csábítani a lehető legtöbb beruházást, fejlesztést, szinte válogatás nélkül.
Magyarország emellett magával cipeli múltját is. Egészen régről, még a dzsentri-világ idejéből származó jelenségeket tapasztalhatunk még napjainkban is az üzleti szféra egy részében, illetve az államigazgatásban (korrupció, klientúra-építés, a bürokrácia túlburjánzása stb.). Szintén jelen vannak az államszocialista berendezkedésben rögzült jelenségek és tendenciák, leginkább az államigazgatás szektorának az a képzete, hogy a tervei és döntései mindig helyesek, a ép feladata pedig az alkalmazkodás és a köszönet kinyilvánítása a bölcs döntéshozóknak.

A civil szervezetek szakmai javaslatainak és kitartó nyomásgyakorlásának köszönhetően 2008 októberében szigorították a szmogriadó elrendeléséhez szükséges határértékeket. Ennek révén egyrészt különösen veszélyes helyzetekben rendkívüli védelmi intézkedések vezethetők be, másrészt hosszú távon esély nyílik arra, hogy csökkenjen Budapest légszennyezettsége.
Mindennek ellenére igyekszünk elsajátítani a gazdasági fejlettség „melléktermékének” tekintett demokratikus államszervezetet és jogrendszert, törekszünk biztosítani az alapvető emberi és állampolgári jogokat, valamint a döntéshozatalban való közösségi részvétel lehetőségét. Érzésem szerint ez utóbbit nem meggyőződésből, hanem elsősorban azért tesszük, hogy megfeleljünk a nemzetközi és uniós elvárásoknak.
A Levegő Munkacsoport tevékenysége során aktívan részt vesz a kormányzati és hatósági döntés-előkészítő eljárásokban, az érintett lakossággal és civil szervezetekkel, esetenként gazdasági szereplőkkel együttműködve javaslatokat tesz, terveket és programokat véleményez, és a rendelkezésére álló eszközökkel fellép a környezetszennyező, illetve gazdasági-társadalmi szempontból fenntarthatatlan döntések ellen. Tevékenységünk során számos pozitív és negatív tapasztalatot szereztünk e jogok elméleti hátteréről és gyakorlati megvalósulásáról, továbbá gyakran szembesültünk a társadalmi részvétel lehetőségeinek korlátozottságával. A tényleges részvétel lehetősége – tapasztalatunk szerint – a gyakorlatban igen gyenge és esetleges. A helyzet javítása, a részvételi jogok fejlesztése az államigazgatás számára gyakran csak a szavak szintjén fontos, valójában a civilek „akadékoskodását” lehetővé tévő és a gazdasági „fejlődést” visszavető szabályhalmazt látnak maguk előtt. Azokra a szervezetekre, magánszemélyekre, akik vitatják egy-egy beruházás, jogszabály-módosítás, támogatási döntés, kormányzati intézkedés ésszerűségét és indokoltságát, zavaró tényezőnek tekintenek, és minden eszközzel megpróbálják megakadályozni a véleményük kinyilvánítását és a vélemény beépülését a döntésekbe. Az utóbbi évek jogalkotásában számos olyan példát találunk, ahol a „papíron” biztosított jogokat csökkentették (autópálya-törvény, kiemelt beruházásokról szóló törvény stb.), az a gyakorlat pedig mindennapossá vált, hogy a különböző egyeztető fórumok, véleményezési eljárások és jogorvoslati lehetőségek csak a látszat biztosítása céljából kerülnek lefolytatásra.
Elgondolkodtató, hogy a lakosok, valamint a társadalmi, szakmai szervezetek véleményének semmibevétele és a részvételi lehetőségek folyamatos csorbítása – a múltban gyökerező problémák mellett – vajon milyen okokra vezethető vissza. A beleszólási lehetőségek és az ennek alapfeltételeként kezelt átláthatóság hiányának egyik oka kétségtelenül a korrupció, amely megmérgezi azokat az állami tevékenységeket, ahol jelentős pénzösszegek mozdulnak meg (közbeszerzés, autópálya-építés, egyes engedélyezési eljárások stb.). Fontos ok a bürokrácia túlburjánzása, ami itt-ott az apparátus szakmai kompetenciájának (elsősorban a gyakorlati folyamatokban szerzett tapasztalatainak) hiányával is társul. Súlyos hatással van továbbá a helyzetre az ellenőrző szervek elégtelensége, amely az elmúlt évek drasztikus forráselvonásának és létszámleépítésének köszönhető. Megemlíthetjük az adórendszer bonyolultságát, az adószabályok betarthatatlanságát és adókikerülésre, fenntarthatatlan tevékenységekre ösztönző mivoltát is. Ez a légkör egyértelműen a „zavarosban halászó” társadalmi-gazdasági szereplőknek érdeke, ami sem gazdasági, sem környezetvédelmi, sem szociális szempontból nem vezethet semmi jóra.
Meggyőződésünk, hogy a közösségi részvételi jogok bővítése és maradéktalan érvényesítése – a jelenlegi kormányzati álláspont ellenére – rengeteget javítana a döntések hatékonyságán és közvetve a gazdaság, a társadalom és a környezet állapotán. E meggyőződésünk indokolható lenne a demokrácia és a népfelség elvont fogalmának elemzéséből is, ám inkább a következő gyakorlati előnyökre világítanék rá. A döntésekben való hatékony részvétel nagymértékben javítja a döntések társadalmi elfogadottságát, a vezetőkben való bizalmát és ezáltal a lakosság hangulatát. A társadalomtól érkező vélemények alaposabb és átgondoltabb tervezésre ösztönzik a döntés-előkészítés résztvevőit, a friss szempontok és érdekek gondos mérlegelése pedig vezérfonál lehet a helyes út megtalálásában és a hosszú távú tervek, stratégiák kidolgozásában. Ha ebben a két kérdésben előre tudnánk lépni, akkor nagyságrendekkel csökkenthetők lennének a döntésekhez kapcsolódó közvetlen és közvetett költségek. Egy infrastrukturális beruházás esetén például a beruházás hatásterületén élő lakosokkal, civil szervezetekkel, illetve a helyi önkormányzatokkal való hatékony előzetes egyeztetés révén elkerülhető lenne, hogy utólag méregdrága kiegészítő beruházásokat (például elkerülő út, zajvédő fal, kártalanító beruházások) kelljen az adófizetők pénzéből finanszírozni. Egy alaposan egyeztetett és minden véleményt tükröző beruházást jóval gyorsabban lehetne lebonyolítani, hiszen nem kerülne sor elhúzódó jogi procedúrákra. Kiváló példa erre a 4-es metró és a Megyeri-híd esete, ahol a beruházások vontatott haladását a lakosok számlájára akarják írni, holott mára egyértelművé vált, hogy mindkét esetben a hanyag, pazarló és átgondolatlan tervezés, valamint az alternatívák vizsgálatának hiánya okozta a mérhetetlenül elszabaduló költségeket, az építés elhúzódását, nem is beszélve a később, esetleg máshol megjelenő káros hatásokról. A döntéshozatalban való részvételnek és a vélemények tényleges figyelembevételének emellett van egy pszichológiai jellegű előnye is, az érintettek ennek köszönhetően a társadalom aktív, hasznos tagjának érzik magukat, továbbá elsajátítják a demokratikus döntési mechanizmusok és a kulturált vita módszereit is, ezáltal hosszú távon csökkenhet a bűnözés, az alkoholizmus és más deviáns viselkedésformák.
Egy hosszú távon gondolkodó és az ország fenntartható gazdasági, társadalmi és környezeti állapotáért aggódó vezetés nem engedheti meg magának, hogy a partvonal mellé száműzze a döntéshozatalban részt venni kívánó civileket, hogy folyamatosan visszavágja azokat jogszabályi előírásokat, amelyek a részvétel lehetőségét biztosítják, és hogy a valódi párbeszéd helyett látszat-egyeztetéseket és csupán formális véleményezési eljárásokat folytassanak le.

Bendik Gábor


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.