■ Erősíteni kell a környezetvédelemmel összefüggő jogalkotás szakmai színvonalát és gyakorlatiasságát. Ennek érdekében meg kell követelni a jogszabály-előkészítést végző vezető köztisztviselőktől, hogy pozíciójuk elfoglalása előtt legalább 3–5 évet az adott szakterületen gyakorlati munkával (vállalatnál, civil szervezetnél, ügyvédként, tanácsadóként stb.) töltsenek. A javaslat természetesen nem kizárólag a környezetvédelmi minisztériumra vonatkozik, hiszen környezetünk szempontjából lényeges jogszabályokat más tárcák műhelyeiben is előkészítenek.
■ A jogszabály-tervezeteket a jelenleginél szélesebb körben, és jóval tágabb határidővel kell társadalmi véleményezésre bocsátani, mégpedig olyan módon, hogy az eltérő vélemények szóbeli egyeztetésére is lehetőség nyíljon. A véleményezés azonban nem lehet formális, az érdekeltektől érkező észrevételeket minél nagyobb arányban kell beépíteni a javaslatokba és amennyiben ez lehetetlen, akkor az észrevételek mellőzését alapos írásbeli indoklással kell alátámasztani. Ez biztosíthatja a jogszabályok társadalmi elfogadottságát és az önkéntes jogkövetés erősítését. Ennek érdekében meg kell erősíteni a civil szervezeteket, ami elsősorban a jogszabályok véleményezéséhez szükséges személyi feltételek biztosítását jelenti (főállású, valamint alkalmi megbízási viszonyban lévő szakértők). A civil szervezetek észrevételeit, valamint a jogalkotó ezekre adott válaszát is haladéktalanul nyilvánosságra kell hozni az érintett állami szerv és civil szervezet honlapján. Ez azért is szükséges, mert megerősíti a társadalmi kontrollt mind az állami szervek, mind a civil szervezetek felett.
■ A közérdeket érintő jogszabályok előkészítése során minden esetben alapos, valamennyi szempontra kiterjedő, független – az illetékes parlamenti szakbizottság által megbízott – szakértők által készített társadalmi, gazdasági és környezeti elemzést kell elvégezni és ennek eredményét figyelembe kell venni. Ezeket az elemzéseket haladéktalanul nyilvánosságra kell hozni. A hatáselemzés követelményét az Alkotmányban célszerű előírni, mert a jogalkotásról szóló törvény jelenlegi hasonló szabályát a gyakorlat – az Alkotmánybíróság elnéző hozzáállása mellett – figyelmen kívül hagyja.
■ A szakmai jogszabályok szakmai előkészítési szakaszából a politikai szándékokat és igényeket ki kell hagyni, a politikai viták ne a minisztériumi tisztviselők, kodifikátorok között, hanem a törvényjavaslat vitája során, a Parlamentben folyjanak le. Ennek érdekében vissza kell állítani a minisztériumokban a közigazgatási államtitkárok tisztségét, akik pártoktól független szakemberek, és a kormányzati ciklusokon átívelő feladatot tölthetnek be. A politikai államtitkári tisztséget pedig meg kell szüntetni, hogy megszűnjön az összeférhetetlenség a törvényhozó és a végrehajtó hatalom képviselete között.

■ Ki kell alakítani a helyi jogalkotásban a személyes felelősségre vonás rendszerét annak érdekében, hogy ne születhessenek az ésszerűség szabályait és a közérdeket súlyosan sértő önkormányzati döntések. Egyebek mellett szükséges a korrupcióról szóló jogszabályok olyan módosítása, hogy az érintett politikusok és köztisztviselők ne csak akkor legyenek büntethetőek, ha a megvesztegetés konkrétan bizonyítható, hanem akkor is, ha „csak” egyéb jogszabályokat szegtek meg a jogtalan előny érdekében. Így például célszerű a hivatali vesztegetés Büntető Törvénykönyvben található tényállását az alábbiak szerint átalakítani: „Az a hivatalos személy, aki a működésével kapcsolatban másnak jogtalan előnyt ad vagy ígér, illetőleg a jogtalan előny adójával vagy ígérőjével egyetért, bűntettet követ el, és … büntetendő.”
■ Folytatni, sőt gyorsítani kell a jogszabályi dzsungel ritkításának folyamatát. Hatékony módszert kell kidolgozni a párhuzamos szabályok megszüntetésére, egy adott életviszonyt csak egy helyen kell szabályozni. (Például a környezetvédelmi engedélyezés szabályai esetén nem szerencsés külön jogszabályokban – lásd: autópálya törvény – eltérően szabályozni egyes kérdéseket.)
■ A gyakorlatban lényeges értelmezési nehézségeket okozó jogszabályokat megfelelően át kell alakítani: egyszerűsíteni és egyértelműsíteni kell, annak érdekében, hogy a jogszabály elérje valós célját (példa erre a termékdíjas szabályozás).
■ A közérdek védelmében fellépő civil szervezetek és magánszemélyek esetén ésszerű eljárási költségeket kell meghatározni és alkalmazni. Egyes igazgatási szolgáltatási díjak drasztikus csökkentésére, valamint a perköltség egyes elemeinek (például ügyvédi költség, szakértői díjak) mérséklésére van szükség ilyen esetekben.
■ A fák és cserjék védelmének alapvető szabályait a jelenlegi rendeleti szabályozás helyett törvényben kell meghatározni annak érdekében, hogy a magánterületi fák kivágásának engedélyezési kötelezettsége ne ütközzön alkotmányossági aggályokba.
■ A környezetvédelmi engedélyi eljárásokhoz, valamint a stratégiai környezeti vizsgálatokhoz szükséges dokumentáció, hatástanulmány elkészítését csak valóban független, alaposan ellenőrzött szakértő végezhesse annak érdekében, hogy el lehessen kerülni a megrendelő (beruházó) által befolyásolt tanulmányok születését. A környezetvédelmi hatásvizsgálatok, előzetes vizsgálati dokumentációk esetén az adott beruházási igény megvalósítási alternatíváinak alaposabb vizsgálatát is elő kellene írni oly módon, hogy az alternatívák vizsgálata ne csak a pontos helyszínre, nyomvonalra vonatkozzon, hanem például az eltérő közlekedési módok, energia-felhasználási lehetőségek vizsgálatára is.
■ Szükséges az adójogszabályok egyszerűsítése, illetve átalakítása a környezetszennyező tevékenységek következetes és hatékony megadóztatása és a környezetbarát tevékenységek, technológiák elterjedésének ösztönzése érdekében.
■ Érvényesíteni kell az állampolgári jogok országgyűlési biztosainak ajánlásait a jogalkotásban. Ne történhessen meg olyan eset, mint a kecskeméti Malom Center esetén, aminek kapcsán – a hasonló visszásságok elkerülése érdekében – az ombudsman konkrét jogszabály-módosítások sorát javasolta az országgyűlésnek, azonban ezeket a javaslatokat egyszerűen lesöpörték az asztalról.
■ Vissza kell fordítani azt a kedvezőtlen folyamatot (autópálya törvény, kiemelt beruházásokról szóló törvény, építési törvény, közigazgatási eljárásról szóló törvény módosítása stb.), amely a beruházások mielőbbi megvalósítását a lakosság és a civil szervezetek részvételi, észrevételezési jogainak csökkentésével kívánja elérni.

■ Meg kell erősíteni a hatósági ellenőrzéseket végző közigazgatási szerveket (környezetvédelmi felügyelőségek, nemzeti park igazgatóságok, ÁNTSZ, növény-egészségügyi állomások, fogyasztóvédelmi felügyelőségek, VPOP stb.) A megerősítés során mind az anyagi, mind a humán erőforrásokat jelentősen bővíteni kell, továbbá meg kell teremteni azokat az átlátható szervezeti kereteket, amelyek biztosítják az erőforrások minél hatékonyabb felhasználását. ■ Meg kell erősíteni a bíróságokat. Az ügyek számának növelését nem követte a bíróságok infrastrukturális feltételeinek javítása. Egyes bírósági dolgozók elképesztő körülmények között (számítógépet, CD-jogtárt, sőt sokszor még papírt is nélkülözve) kénytelenek dolgozni. A bírósági dolgozók (ügyintézők, bírósági fogalmazók, titkárok, fizikai segédszemélyzet és részben a bírák) illetményét komolyan emelni kellene a nehéz szakmai munka elismerése, a korrupció lehetőségeinek visszaszorítása, az értékes munkaerő megtartása és a kontraszelekció elkerülése érdekében. ■ A bírósági ügyterhet szervezési megoldásokkal, valamint a hatásköri, illetékességi szabályok átalakításával egyenletessé kell tenni (tarthatatlan a jelenlegi helyzet, amelyben egyes bírósági tanácsok egyszerre több száz bonyolult ügyet visznek). ■ Lényeges a bírák, bírósági dolgozók képzési programjába környezetvédelmi, valamint társadalmi részvétellel kapcsolatos ismeretanyagot beépíteni. Furcsa az a helyzet, hogy hazánknál jóval fejletlenebb és szegényebb demokratikus hagyományokkal rendelkező közép-ázsiai országokban is komoly környezetvédelmi képzési programok folynak bírósági dolgozó részére, Magyarországon pedig nem találunk ilyet. ■ Az ügyészségek megerősítése is nagyon fontos, különösen lényeges a környezetvédelmi ügyekhez jól értő kollégák számának növelése, valamint a szakkérdések megoldásához szükséges költségvetési feltételek megteremtése. ■ A környezetvédelmi engedélyezés gyakorlatát szigorítani kell. Például a hatalmas területigényű, súlyos forgalmat vonzó beruházások esetén ne állapíthassa meg a környezetvédelmi hatóság azt, hogy a beruházásnak „jelentős környezeti hatása nincs”. Változtatni, szélesíteni kellene a beruházások esetén a hatásterület-lehatárolások gyakorlatát. Ne fordulhasson elő például, hogy egy hatalmas területen jelentős forgalmat vonzó nyomvonalas létesítmény hatásait csak az új nyomvonal közvetlen közelében vizsgálja a hatóság.

Dr. Bendik Gábor