A Magyar Nemzeti Múzeum vezetősége azzal az ötlettel állt elő, hogy a 400 férőhelyes és általában félig üres Pollack Mihály téri mélygarázshoz csatlakozva, a kert Bródy Sándor utcai része alá a múzeumi dolgozók 69 személygépkocsija részére egyszintes mélygarázst építtet. Ehhez tervet készíttetett és a park kertészeti rekonstrukciójának terveit ennek rendelte alá.
A Múzeumkert magas fái U-alakban veszik körül a klasszicista épületet. A tervezett mélygarázs fölött 80 centiméteres földtakarást tudnának megvalósítani, amelybe csak cserjeszintű növényzet és legfeljebb alacsony növekedésű fafajok telepíthetők. A Múzeumkert a tervezett mélygarázs miatt tehát féloldalas lenne.
Mivel műemléki környezetről van szó, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) durva jogsértést követett el, amikor nem győződött meg arról, hogy a tervvel kapcsolatban a kerületi önkormányzat lefolytatta-e a településrendezési eljárást. A tervezési terület olyan övezetben van, ahol építési tevékenységet csak külön szabályozási terv alapján lehet tervezni, ráadásul olyan városi környezet része, ahol a Fővárosi Közgyűlésnek kell döntenie arról, hogy elfogadja-e a szabályozási tervet.
A Levegő Munkacsoport – miután hiába fellebbezte meg a KÖH határozatát – pert indított ellene. Az első tárgyaláson úgy tűnt, hogy keresetünk érvelésének vitathatatlan logikája alapján a bíróság a javunkra dönt. Azonban a KÖH ügyvédje időhúzó javaslattal élve, újabb tárgyalás kitűzését érte el. Az újabb tárgyaláson hangsúlyozta, hogy a környezetvédő szervezet az építéshatósági perekben csak az építési engedélyezési eljárásban véleményező hatóságként részt vevő környezetvédelmi szakhatóság véleményét teheti keresete tárgyává, egyéb vonatkozásban nincs perbeli legitimitása. Ráadásul – mivel a környezetvédelmi szakhatóság jelen esetben csak az építéshatósági eljárásokban szokásos sablonos álláspontját nyilatkozta, mert többre állítólag nem köteles, a jogszabálysértések pedig a településrendezési eljárás szabályait sértették meg alapvetően – a bíróság a szakhatósági véleményeket nem firtatta az első tárgyaláson. Ezért akkor mi sem tértünk ki erre. Mivel az első tárgyalás után a perek menetére vonatkozó általános jogszabály szerint új téma már nem vethető fel, előfordulhat, hogy elsikkad a jelentős településrendezési jogsértés és a megépülhet a fölösleges mélygarázs, tönkretéve a zöldfelülethiányos városrész legnagyobb parkjának harmóniáját.
A Múzeumkert státusza Budapesti Városépítési Keretszabályozása szerint: védett intézménykert.

Egy temetésen vettem részt a Levegő Munkacsoport képviselőjeként 2002 októberében. Az IKEA áruházzal szemben lévő, Füredi úti tízemeletes házsor lakói temették el állampolgári jogaikat apró koporsóban a járda és a kocsiút közötti keskeny zöldfelületbe. Gyertyákkal állták körül a sírt, amely mellé jelképesen fát ültettek.
Az elkeseredett aktusra azért került sor, mert a lakosság – a Levegő Munkacsoport által is támogatva – hiába járt el a Zuglói Önkormányzatnál az IKEA áruház duplájára növelésének terve ellen. Az áruház tömör fala a házak ötödik emeletének magasságáig ér, visszaverve a hatsávos Füredi út forgalmának zaját, a beszállító kamionok és a vásárlói forgalom miatti légszennyezésről nem is beszélve.
A beruházó által publikált és a sajtóban megjelenő reklámok természetesen minden jót és szépet ígértek, kertet a mélygarázs fölött és a tetőn. Az egyik lakossági össze­jövetelen az akkori alpolgármester olyan prezentáció-albumot mutatott a tervről, amelynek egyik képén a Füredi úti házsor felől nézve a kibővített IKEA-épület másik oldaláról, a mélygarázs fölötti kertbe telepítendő magas fák lombkoronája integet.
Ez a kiadvány kimerítette a megtévesztés jogi fogalmát, mivel nemhogy ötemeletesnél nagyobbra, de még 5 méteresre sem nőhetnek meg az aláépített földrétegbe ültethető fák. A beruházó szép kiállítású albumát azonban hiába akartam kölcsönkérni az önkormányzattól, amikor a lakosság kártérítési pert indított az IKEA ellen, ugyanis sehol nem találták.
Az IKEA lakberendezési áruház nem minősül bevásárlóközpontnak, tehát környezeti hatásvizsgálati eljárás sem szükséges az építéséhez és a bővítéséhez. A környezetvédelmi szakhatóság azonban a lakosság kérésére zajméréseket végzett a bővítmény építkezése közben, és bizonyította a határérték túllépését. A zavaró munkálatok szombaton és vasárnap is folytak. Emiatt ítélt meg a bíróság a pert indító mintegy 30–40 lakástulajdonosnak egyenként 236 ezer forint kártérítést.Az ígért tetőkerten azóta csak néhány silány kis növény senyved gondozatlanul, viszont vagon nagyságú szellőző és egyéb funkciójú gépek zúgnak a monstrum tetején, esztétikai és zajvédelmi álcázás nélkül.
A pertársaság egyik tagja külön pert is indított a kialakult helyzet miatt, az ingatlana értékvesztés okán. E perben a bíróság anélkül ítélt, hogy meggyőződött volna a valós tényekről. A kirendelt zajmérő nem is végzett új méréseket a felperes ingatlanában, hanem korábbi adatokat nyújtott be. A felperes fellebbezni fog.
Az IKEA áruház és a két hatalmas bevásárlóközpont, valamint ezek bővítése miatt tulajdonképpen az Örs vezér tere tízemeletes házainak lakói valamennyien indíthatnának kártérítési pert a jelentősen megnövekedett légszennyezés és zaj miatt, aminek nem csak a létesítmények gépjármű-forgalma, hanem a tetőterükre felszerelt gépészeti berendezések is okozói.
Ezt a pert tehát próbapernek is tekinthetjük.

Az előzőekhez hasonló várostervezési érzéketlenség, amikor kertvárosias övezet és keskeny lakóutcák által körülvett intézményi övezetben engedélyezik több száz lakásos, falanszterszerű, 7–8 szintes háztömbökből álló „lakópark” építését.
Hogyan szembesül ezzel a lakosság? A Zöldövezet Közhasznú Egyesület véleményezte a Zuglói Városrendezési Szabályzatot is. A „Zuglói Zöldváros” tervét még szabályozási terv stádiumában sikerült elcsípnie a Polgármesteri Hivatal titkolódzása ellenére. A terv a kétszer egysávos Dorozsmai utca és Miskolci út közötti, alig 2 hektáros területen 679 lakás építését tartalmazta. Mivel a beruházó – jól bevált recept szerint – több részre bontotta az építkezési tervet, az első, 240 lakásos monstrum tömbre „nem kellett” benyújtania előzetes környezeti vizsgálatot. Az egyesület minden érvelése ellenére a blokk megépült, és szinte agyonnyomja a keskeny utca túloldalán lévő 1-2 szintes családi házsort. Az egyesület pere az építési engedély kiadása miatt jelenleg is folyik.
A másik két háztömb építési engedélyezési eljárása előtt már kénytelen volt a beruházó környezeti hatásvizsgálati eljárást kezdeményezni. Ebbe bejelentkezett az egyesület és a Levegő Munkacsoport is. Véleményezésünk és az elsőfokú határozat elleni fellebbezésünk eredménytelen volt, ezért az egyesület pert indított a másodfokú környezetvédelmi hatóság határozata ellen, melyben beavatkozóként a Levegő Munkacsoport is részt vett. Ebben az ilyenkor szokásos bírósági ítélet született: új eljárásra utasította az alperes környezetvédelmi hatóságot.
Az új környezetvédelmi eljárásban a beruházó az eljárás megszüntetését kérte azzal az ürüggyel, hogy a két részre bontott beépítési terv – bár egyazon, de telekhatárral kettéválasztott területen összefüggő lakóparkként valósulna meg, tehát környezeti hatásai együttesen érvényesülnének – egyes részeinek paraméterei nem haladják meg a környezeti hatásvizsgálatról szóló rendeletben szereplő határértékeket. A sarokba szorított környezetvédelmi hatóság, mivel a bírósági ítélet is érthetetlen módon alátámasztotta ezt a felfogást, megszüntette az eljárást.
Az egyesület felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz, amely kérelemhez a Levegő Munkacsoport ismét csatlakozott. Még ez az ügy sem zárult le, a társadalmi szervezet kálváriája folytatódik, az alperesi beavatkozó fenyegető hangvételű, kitekert gondolatmenetet tartalmazó előkészítő irataival fűszerezve. Az ésszerűség és a környezetvédelmi jogszabály logikája a társadalmi szervezet mellett szól, viszont a kijátszhatóság, mely az építkezés több részre bonthatóságában rejlik, az a kiskapu, amelyet szinte minden beruházó kihasznál.
E két példával illusztráltuk azt a jogszabály-módosítási javaslatunkat, amely ezeket a visszás helyzeteket lehetővé tévő kiskaput bezárná. Érthetetlen módon két minisztérium sem tudta kielégítően rendezni a vonatkozó jogszabályok ellentmondásait, és az új jogszabály is csak egy fokkal jobb.

AZ Újbudai Városközpont majdnem 90 000 négyzetméter szintterülettel épül a XI. kerület legforgalmasabb városrészében. A régi Skála áruház negyedekkora sem volt, és mélyített, bokrokkal betelepített rézsűvel határolt felszíni parkolója volt a mellette lévő házsor felőli oldalon. A Bercsényi utcai öt-hatemeletes lakóházsor nyugati fekvésű és a hatemeletes Váli utcai házsor déli fekvésű ablakai előtt tehát egyáltalán nem volt árnyékoló épület. A forgalom azonban így is igen nagy volt. Az új beruházó jelentkezésekor a kerületi önkormányzat törölte a terület beépítésére vonatkozó speciális korlátozó szabályozást, és ennek alapján a két utca lakóházai előtt hat emelet magasságú, forgalmat vonzó bevásárlóközpont, iroda és lakóházegyüttes épül. A Levegő Munkacsoport még 2002-ben elérte, hogy az építési vonalat 5 méterrel hátrahúzzák, így az épületmonstrum valamivel távolabb kerül a lakóházaktól. A szabályozásnak ez az eleme szerencsére megmaradt.
A Levegő Munkacsoport szórólapokon értesítette a lakosságot arról, hogy részt vehet a környezetvédelmi eljárásban. A környezetvédelmi hatósághoz mindössze három észrevétel érkezett be a Levegő Munkacsoportén kívül. A határozatot, mely szerint a létesítménynek „jelentős környezeti hatása nem lesz”, már csak a Levegő Munkacsoport fellebbezte meg. Fellebbezésünk nem aratott sikert az Országos Környezetvédelmi Főfelügyelőségen, mert a megkérdezett másodfokú szakhatóságokat sem izgatta a tervezett létesítmény miatt várható hatalmas közlekedési káosz, a károsanyag-kibocsátás és a zaj növekedése. A Fővárosi Önkormányzat és a Nemzeti Közlekedési Hatóság szintén közönyös maradt.
A háromszintes mélygarázs építése és a hozzánk egyénenként beérkezett, szállítások miatti panaszok idején sem fogott össze a lakosság. Az építkezés megkezdése előtt a beruházó és az önkormányzat által szervezett fórumon felvetett néhány bátortalan hozzászólást a beruházó ügyesen kiforgatta és leszerelte. Az építkezés megkezdése után rendezett hasonló fórumra már csak 10–20 idősebb ember jött el, 2–3 széksort pedig a Polgármesteri Hivatal alkalmazottai és a területi képviselők töltöttek meg.
A képviselők természetesen a beruházás előnyeit ecsetelték. A lakosok csak a fórum után, az utcán panaszkodtak a Levegő Munkacsoport munkatársának. Ebben az esetben csak annyit tudtunk elérni, hogy a beruházóval olyan kötelezettséget írattunk alá, mely szerint vállalja, hogy a közműáthelyezések miatt a házakon belül esetleg szükséges épületgépészeti átalakítások költségét megtéríti a társasházaknak.

Talán mert a Kőbánya-Kispest metróállomás melletti lakótelep későbbi építésű és lakossága fiatalabb, a KÖKI-Center terveire való felháborodott reagálás és aktív összefogás össze sem hasonlítható a XI. kerületi városközpont lakosságának szomorú beletörődésével.
Mivel keretövezet-átsorolás is szükséges volt a tervekhez, a Főpolgármesteri Hivatal Főépítészi Irodája szokás szerint a Levegő Munkacsoportot is bevonta a véleményezési eljárásba. A lakosság azonban nem csak tőlünk értesült a tervről. A 7 hektáros területen egy hektárnyi kiserdő és egy fasoros, füves sportpálya megszüntetése árán 180 ezer négyzetméter szintterületű bevásárló, szórakoztató és szolgáltató komplexum fölhúzását tervezték, amire a terület melletti lakótelep egy emberként lázadt fel. Négy éven keresztül együtt küzdöttünk velük. A településrendezési eljárásban együtt demonstráltunk a Fővárosi Közgyűlés épülete előtt, majd a Közgyűlésen engedélyezett, úgynevezett „4 perces” hozzászólásokkal éltünk, és kiélezett vitákat folytattunk a Kispesti Önkormányzat főépítészével. A környezetvédelmi eljárásban részt vett a Levegő Munkacsoport mellett a megalakult helyi társadalmi szervezet, a Civilek Érdekvédelmi Fóruma Kispestért (CÉFO) is.
Az elsőfokú környezetvédelmi hatóság észrevételeink alapján környezeti hatásvizsgálat elvégzését írta elő, azonban ez ellen a beruházó és az előzetes környezeti tanulmány készítője fellebbezett, és az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség – megsemmisítve a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség határozatát – olyan határozatot hozott, mely szerint a tervezett bevásárlóközpontnak „nem lesz jelentős környezeti hatása”.
A Levegő Munkacsoport, a CÉFO és két érintett társasház közös keresetet adott be a határozat ellen a Fővárosi Bírósághoz. A pert megnyertük, a Fővárosi Bíróság új eljárásra kötelezte a környezetvédelmi hatóságokat. Az új környezetvédelmi eljárásban szintén részt vettünk, de ebben már az elsőfokú hatóság sem bátorkodott előírni a környezeti hatásvizsgálat szükségességét, fellebbezésünkre a másodfokú környezetvédelmi hatóság pedig újra az előzőhöz hasonlóan határozott. Emiatt új pert indítottunk a CÉFO-val közösen.
Mit akarunk elérni az eddig sikertelen észrevételek, fellebbezések és egy sikeres per eredménytelensége után az új perben?
Ugyanazt, amit kezdettől fogva: a tervezett létesítmény legyen kisebb, mert ezáltal kevesebb forgalmat vonzana, és több, terepszinten megvalósítandó zöldfelületet tartalmazzon. Addig is, amíg az építkezés tart, a hatóságok kötelezzék a beruházót arra, hogy biztonságos és kényelmes átszállási lehetőséget biztosítson az utazóközönség és a helyiek számára a lerombolt helyett. Nem tartjuk elfogadhatónak azt, hogy a beruházó azzal zsarolja a lakosságot, hogy lehetetlen állapotokat teremt!
A „KÖKI” a főváros városképi szempontból is kulcsfontosságú területe, ahol naponta több mint százezer utas fordul meg. Mindannyiunk érdeke, hogy ne csak egy gigantikus bevásárlóközpont foglalja el, üzleti érdekeinek alárendelve a közlekedést, hanem esztétikus környezeti megjelenése mellett célszerűen szolgálja az utazóközönség érdekeit és a lakókörnyezetet ne tegye tönkre forgalmával.