■ Lélegzet: Milyennek találja az ombudsmani széket, kényelmes vagy kényelmetlen?
Fülöp Sándor: Szerintem kényelmes. Lehet, hogy nem így szokás, de én nem panaszkodnék. Nagyon jó, hogy lehetőségünk volt arra, hogy az alapfeltételeket megteremthessük. Megkaptuk a megfelelő költségvetési feltételeket, bár az is igaz, hogy ezek egy darabig nem fognak nőni. Megkaptuk a lehetőséget, hogy 35 szakembert alkalmazzunk, meg tudtuk azt tenni, hogy környezetjogászokat és környezeti szakembereket egyaránt felvegyünk csapatunkba. Zlinszky János vezeti a Stratégiai Főosztályt, Babai-Belánszky Tamás a Jogi, Baranyai Gábor a Nemzetközi, Zombor Ferenc pedig a Koordinációs Főosztályt. Nekik nagy gyakorlatuk, tapasztalatuk van már ezen a téren, és mind nagyon lelkesek. És vannak négyen-öten az „újak” közül is, akik nagyon ráéreztek arra, hogy mit kell itt tenni. Az első két hónapban még nagyon feszengtem a székemben, mert nem volt befejezett ügyünk, de most januárban elkezdték szórni az aktákat a kollégák a kisebb ügyekben, és a nagyobb ügyek is beindultak. A Tubesen tervezett katonai lokátorállomás ügyében letettük az asztalra az ötven oldalas állásfoglalásunkat, amit a civil partnerek kedvezően fogadtak annak ellenére, hogy nem mindenben adtunk nekik igazat. Megnéztük a nem ionizáló sugárzásokat, csináltunk legalább nyolc interjút komoly szaktekintélyekkel, és nem találtunk benne halálos dolgot. Lehet, hogy egy mikrosütő vagy egy mobiltelefon veszélyesebb. Amivel persze nem mondtuk azt, hogy az egész ügy veszélytelen, 90 százalékban támogattuk a civil álláspontot.
Tiszta elszámolás van, a heti értekezletek előtt mindenki elküldi a beszámolóját, én már úgy megyek el az értekezletekre, hogy mindet elolvasom, ezzel ott már nem kell foglalkozni. Innentől kezdve a szakmára lehet összpontosítani. Ez nagyon élvezetes, én is nagyon sokat tanulok, és a kollégák is ellesnek egymástól ezt-azt, emiatt is kényelmes a szék.
■ Lélegzet: Milyen volt az egyéb állami szervek, a többi ombudsman körében a fogadtatása?
FS: Szabó Máté és Kállai Ernő sem jöttek sokkal korábban. A korábbi helyzethez képest szorosabb az ombudsmanok együttműködése, rendszeres a kommunikáció. Nagyon sokszor nem egyszerű eldönteni, hogy mi hova tartozik, ezért is konzultálunk. Arra is volt már példa, hogy elfeleztük az ügyet. Jóri András adatvédelmi biztossal is vannak határterületek, a környezeti információkhoz való hozzáférés, itt legfeljebb csak azért nincs annyi együttműködés, mert nálunk is nagyon jó környezeti informatikus szakemberek vannak. De ha nagy ügy jön, akkor azt nem fogjuk nélkülük megcsinálni. Ugyanígy a kisebbségi ombudsmannal volt már olyan, hogy egy érdi roma közösségnek az állattenyésztési, hulladékgyűjtési ügyét tőlük és tőlünk is megnézte egy-egy ember.
■ Lélegzet: A minisztériumok, a környezetvédelmi hatóságok fordulnak-e ide valamilyen ügyben?
FS: Az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságával, mint a „gazdánkkal” kiemelt partneri viszonyunk van, aminek a gyakorlati megnyilvánulása, hogy igyekszünk jelen lenni az üléseken, gyakran felszólalunk és időnként be is számolunk a bizottság előtt. Az erdőtörvény kapcsán például a véleményünket eljuttattuk a bizottságnak és más képviselőknek is. Ami a minisztériumokat illeti, többször találkoztunk a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium vezetőivel általános témákban és konkrét állásfoglalások kapcsán is. A Zengőre tervezett NATO radar ügyében például egy jogértelmezési kérdésről egyeztettünk. A kérdés az volt, hogy, ha egy bizonyos ideig nem élnek a környezetvédelmi engedély adta lehetőséggel, ha nem kezdik meg a beruházást, akkor vissza kell-e vonni az engedélyt. Ezen kívül a környezetvédelmi törvény megkövetelte azt is, hogy az engedélyt határozott időre adják ki, a Zengő-ügyben mégis határozatlan időt írt a határozat. Még 2004-ben az általános ombudsmannál, Lenkovics Barnabásnál is járt ez az ügy, és az ő jogértelmezésük az volt, hogy mindenképpen kell egy határozott érvényességi idő, legfeljebb öt év.

■ Lélegzet: Mit gondol általában a magyarországi környezetvédelmi szabályozási helyzetről, jogalkotásról, jogalkalmazásról?
FS: Lezajlott már az EU-jogharmonizáció, és így a magyar környezeti jogalkotás minőségével kapcsolatban részben erről kell beszéljek. Szolgaian átvettünk sok mindent, és nem igazán működik, nem hatékony a magyar jogban. Többen mondják, hogy talán a fordítási könnyebbség miatt vettük át az angolszász megoldásokat, holott hozzánk közelebb állnak a német, holland megoldások. Nem néztük meg, hogy a nálunk tapasztalt jelenségek melyik EU-tagállamban ismerősek. Nem voltak ilyen megalapozó, összehasonlító jogi tanulmányok. Pozitívum, hogy sok mindent a kilencvenes évek elején zajló lelkes jogalkotási folyamatból megtartottunk, és azok működnek is, gondolok itt elsősorban a környezetvédelmi törvényre, a civil szervezetek ügyféli jogát biztosító 98. § (1) bekezdésre és az Országos Környezetvédelmi Tanácsra. Van, amivel nem büszkélkedhetünk, például a kisebb kibocsátó létesítmények működéséhez szükséges telepengedélyek szabályozására, ahol a szomszédok részvételi jogai teljesen eltűntek. Emiatt éppen aláírás alatt áll egy alkotmánybírósági beadványunk, mert részt vettünk a jogalkotásban egy hatfős csapattal, egy kisebb kötetet beadtunk a gazdasági minisztériumnak, majd semmi nem látszott abból, amit mondtunk. De az tény, hogy a kilencvenes évek eleji jogalkotási láz során nagyon jó minőségű jogszabályokat sikerült kialakítani, de sajnos nem ritkán éppen az EU-ra hivatkozva ezeket megkurtítjuk.
■ Lélegzet: Évekig a környezeti demokrácia alapdokumentumának számító Aarhus-i Egyezmény végrehajtása felett őrködő Jogkövetési Bizottságnak is tagja volt. Mit gondol, Magyarország hogyan felel meg az egyezményben megfogalmazott civil részvételi követelményeknek?
FS: A véleményem ebben a tekintetben egy kicsit az EU-jog kritikája is. Az Aarhusi Egyezmény egyik legfontosabb előnye az, hogy egységes rendszert alkot. A rendszer pedig több, mint elemeinek az összessége. Az EU nagy nehezen és nem teljesen korrekt módon átvett bizonyos cikkelyeket, viszont sokat kihagyott, és ezek hiányoznak a közösségi szabályozásból. Alapjában véve a rendszer nem ment át az EU-jogba, és a magyar jogba sem. Az előbb a rendszerváltás utáni lelkes törvényalkotásról beszéltünk, hát volt nekünk egy világhírű adatvédelmi törvényünk, ez is bőven megfogyatkozott. Összegezve: nincs koherens közösségi jogszabályi rendszerünk.
■ Lélegzet: Néha az az ember érzése, hogy egyes közép-ázsiai országokban is sokkal komolyabban veszik az egyezményt, mint Európában. Ott például működik a hatékony környezetvédelmi bíróképzés, természetesen a civil jogokra összpontosítva.
FS: Így van, és ez nem is fog változni, amíg nem lesz meg az intézményi háttér. Akkor működhetne, ha lennének Aarhus Intézetek, ha lenne a Környezetvédelmi Minisztériumban 2–3 ember, akiket úgy hívhatunk, hogy közösségi részvételi osztály és csak ezzel foglalkoznának.
■ Lélegzet: Ami a jövő nemzedékek ombudsmanjának irodáját illeti, melyek a jellemző panaszok?
FS: Valamilyen zavaró ipari tevékenység folyik az utcánkban – ez tipikus, vagy ami az egyik leggyakoribb: túl hangos az alattunk üzemelő szórakozóhely. Vannak kész állásfoglalásaink, nagyon korrekt véleményeket, elemzéseket kapunk a felügyelőségekről. De a magyar környezetvédelmi jog alapján a felügyelőségek csak azt válaszolhatják, hogy ugyan a zaj meghaladja az egészségügyi határértéket 2-3-4-5 decibellel – és ez ugye exponenciális skála, tehát valójában többszörös terhelést jelent –, de csak 10 decibel a jelentős túllépés, addig intézkedni nem tudunk. Mi erre meg tudjuk írni, hogy a felügyelőség válasza jogszerű volt, alkotmányos aggály viszont felmerül az egészséges környezethez való jog sérelme miatt. Ezeket a dolgokat mi a jogalkotó figyelmébe ajánljuk. Naivak nem vagyunk azért, nem gondoljuk, hogy ezeket egy jogszabállyal meg lehetne változtatni. Budapest lakosságának 40 százaléka ugyanabban a cipőben jár, mint az a néhány panaszos, aki eljutott hozzánk. Az éjszakai zaj-határértékeket több decibellel folyamatosan meghaladja a zajterhelés. Ha azt mondjuk, hogy javítsák át a jogszabályt, azzal nem mondtunk semmit, mert jó, de akkor milyen intézkedéseket kell hozni? Úgyhogy ez a kérdés sokkal nagyobb vizsgálatot igényel, és együttműködést a szakmai szervezetekkel.

■ Lélegzet: Mondta az elején, hogy most elkezdtek jönni a jelentések a különböző ügyekről. Milyen ügyek vannak, és mi történik velük ezek után?
FS: Igen, most jönnek sorba a legnagyobb ügyeink, még egy-két interjút meg kell csinálnunk a szerencsi szalmaerőmű létesítése ügyében, hatodikán meglesz a tervezet, harmadikán még egy interjúnk van, aztán az állásfoglalás tervezetét kiküldjük véleményezésre a beruházónak, a lakosságnak és az önkormányzatoknak, majd az ő válaszuk alapján két hét alatt véglegesítjük, és utána nyilvánosságra hozzuk az állásfoglalást. Nagyon fontos, hogy ez nem csak jogi ügy, van benne ugyan környezetjog és nemzetközi jog a világörökségi részvétel miatt, de agrár-környezetvédelmi és más szakértők is dolgoztak rajta. Egyébként jogszabálysértő több szempontból az engedély, de energiapolitikai kérdéseket is felvet a világ legnagyobb szalmatüzelésű erőművének a terve, a mezőgazdasági szempontokról nem is beszélve, hiszen a gazdákkal energiafű termelésében állapodott meg a beruházó. A szerencsi ügy mellett jön az állásfoglalásunk a MÁV-telepről, ami a XV. kerületben nagy zöldterületet érint. Kész van a szegedi élményfürdő bővítésével kapcsolatos ügy, aminél az az érdekes, hogy helyi védettség alatt állt a terület, de a telekalakítással más helyrajzi szám alá került. A kérdés, hogy hogyan befolyásolja a védettséget a földhivatalok joggyakorlata, hogyan értelmezik azt a telekalakításnál, átteszik-e a védettséget a következő helyrajzi számra is?
■ Lélegzet: Mi erre javaslatot tettünk, hogy a védettséget ne helyrajzi számmal, hanem GPS-koordinátákkal kelljen meghatározni, mert ezeket nem lehet megváltoztatni.
FS: Felügyelőségi emberektől is hallottam, gyakori trükközés, azzal kicselezni a védettséget, hogy csinál az illető egy kicsi telket, ami védett lesz, és egy nagyon nagyot, ami nem az. Érdekes a területrendezési törvénnyel kapcsolatban, hogy annak van egy egészen kicsike térképmelléklete, amit rendes léptékben is meg lehet persze rendelni 80 ezer forintért, ha pedig hiteles, akkor 120 ezer forintért. S ezek a térképek bizony gyakran változnak, mert van egy olyan jogszabályi felhatalmazás, hogy néhány százalék erejéig azokat az élethez hozzá lehet igazítani. Na most az állampolgár megnézi 2006-ban a térképet: erdő- és mezőgazdasági terület , mára meg gazdasági és kereskedelmi terület lett belőle. És a végén kiderül, hogy a módosítás teljesen törvényes is, csak az érintettek nem tudtak a változásról.

■ Lélegzet: Mi történik a vizsgálatok után?
FS: Mi állásfoglalást tudunk tenni. Ennek két formája lehetséges, egyik az ajánlás, másik a kezdeményezés. Ez attól függ, hogy a másodfokot vagy az elsőfokot célozzuk. A főszabály az összes ombudsmannál az ajánlás, a másodfok, mert ugye elvi jelentőségű kérdésekben a másodfokot szeretnéd megcélozni, hogy az egységes joggyakorlat érdekében szélesebb körben terítsd a tapasztalatokat. Amivel a JNO-nak több lehetősége van, mint a többi ombudsmannak, az a perbeli beavatkozás, illetőleg egyes közigazgatási határozatok felfüggesztése. Ezek lehetséges jogi intézkedések, amiket használni kell, de elhasználni nem szabad. Az alapelv a hatalmi ágak megosztása, hogy az ombudsman, mint egy parlamenti intézmény, a bírósági hatalmi ág fölött ne, csak a végrehajtó hatalom fölött gyakoroljon jogköröket. Hát ezt egy picit megkerüli a beavatkozási lehetőség, tehát nem lehet túl sokszor, de élni kell vele, különben eltűnik.
■ Lélegzet: Mi a cél, mit szeretnének leginkább elérni egy-egy témában?
FS: Az egyik fő ambíciónk az, hogy alapos vizsgálatok szülessenek. Most például két, hat évig tartó vizsgálat indul, az egyik a klíma, a másik a fenntartható kisközösségek témájában. Ez nagy téma, felvettük a kapcsolatot az ELTE-vel, Lányi Andrásékkal, Takács Sánta Andrásékkal, több helyi közösséggel, pályázunk ide-oda. Emellett vannak a tematikus vizsgálatok, amikkel civil szervezeteket, többek között a Levegő Munkacsoportot is megkerestük. A jogászaink is végeznek tematikus vizsgálatokat, például most a jogutódlás kérdésében. Ezt az egyik kolléga kutatta, annak ürügyén, hogy egy konkrét esetben egy kocsma működését korlátozták, majd a tulajdonosa fogta magát, bement a cégbíróságra és egy másik név alatt újraalakította a kocsmáját, és boldogan működött megint hajnalig. Ezt jogilag nem egyszerű megakadályozni, de meg fogjuk találni a módját.